2007. nov. 11.

Azt csak gondoltad, hogy az állatoknak nincs humorérzékük!

Alex azt is bebizonyította, hogy a kutyáknak tréfacsináló készségük is akad. Első példája ennek a „Nagy találkozás az ideges boxerrel” címet is viselhetné.

Békés séta közben néhány ismeretlen kutyával találkoztunk. Közülük egy boxer kan úgy döntött megtámadja Alexet. Komoly morgással megindult felé. Nem tettem semmit, mert tudtam, amíg a boxer meg nem harapja őt, addig itt nem lesz verekedés. A megharapáshoz meg egy boxer nagyon kevés lesz.

Így is történt. Megindult a körbefutkosás. Kicsit furcsán, mert Alex mindig hátranézett, hol a másik kutya. Rövidesen kiderült, miért. Mikor a boxer feje megfelelő pozícióba került, lendült a szetter fara. A taslitól meg jött a nagy borulás.

Boxer fekszik, szetter fölötte áll szemlélődve, vajon megnyugodott-e már? Hát nem minden kutya kapcsol gyorsan. A „játék” addig tartott, míg a boxer annyira el nem fáradt, hogy gazdija megfogta, nehogy rosszul legyen. Rögtön jött a reagálása is:
  • Miért nem fogja meg a kutyáját?! Nem látja, hogy a kutyám már majdnem rosszul lett?
  • Nem szeretem, ha a kutyámat megharapja egy másik azért, mert beleszólok a dolgukba. Ha ő támadott volna, nem lenne szabadon. Ha támadó típus lenne, pórázon sétálna.

Nemhiába hasonlít annyira a kutya és a gazda. Kevés kutya szereti, ha a gazdája sokkal okosabb, mint ő.

A másik eset. Falusi séta közben kérdezte húgom:
  • Bántja ez a kutya a csirkéket?
  • Nem hiszem, de még nem látott csirkét.

Na eddigre bele is botlottunk egy csapat csirkébe, akik a kerítéslukon sorjáztak ki elénk. Kutya les, csirke menekül. Tíz húszfelé. A legközelebbit a kutya próbálja megszagolni. Csirke orrmagasságban repül. Ha nem nézem, talán még oda is szalad hozzám két szárnycsapás között, hogy nézzem meg, milyen jópofa ez a csirke.

A csirkéknek - az ijedtségen kívül - semmi baja nem esett. Alex boldog volt egész nap, hiszen új, eddig ismeretlen pajtásokkal játszhatott.

Ő soha nem bántott semmilyen állatot, ha az előzőleg őt meg nem harapta. Ez a stílus Dodóra volt jellemző a későbbi kutyák közül, csak Dodó könnyebben hallgatott a szóra mikor haragudott, mint Alex. De ezt majd az okkal vadíthatatlan pitbull történeténél...

Nincsenek megjegyzések: