Kicsit elmacskásodtunk

Én Bambiék születésekor kezdtem komolyan ábrándozni anyjuk fogamzásgátlásáról. Három hetesek voltak, mikor anyjuk újra hasas lett. Ráadásul akkor szült, amikor az állatorvos nyaralt. No meg vasárnapról hétfőre virradó éjjel. Én meg az asszisztencia megvoltunk.

Lett is eredmény! Két kandúr, négy lány. Mupi hamuszürke. Zebi fekete-sötétvörös csíkos, ha jó irányból, jó fényben nézzük. Boszi és Cirmi fehérek.

Először megijedtem a fehér kölykök láttán. Féltem, hogy albínók. Volt férjeméknél él egy hófehér, töksüket albínó cicalány. Sok gondjuk volt vele, míg Tapi (a németjuhász tacskó keverék kutyájuk) meg nem győzte Mircit, mellette van biztonságban. Azóta Mirci mindenhova Tapival megy.

Szerintem kevesen vannak olyanok, akik süketség, netán vakság ellenére magukhoz vesznek egy macskát. Béláék sem tudatosan vállalták, de ők legalább biztosították számára egy közel normális élet lehetőségét.

A két lányról hamar kiderült: igazából fehér cirmosak. Ehhez is jó szem kell, hiszen a cirmosságukat a fehér két árnyalata adja. Egy-két napos korban ez jobban látszik, mint később. A cirmos macska fekete csíkjainak megfelelő árnyalat ugyanis hosszabb szőrrel jár a lábakon. Egy csík fehér, egy csík rózsaszín láb. Fergeteges.

A csíkok láttán sejtettem, nem albínók. Szemük nyílásakor biztos lett. Albínó macska szeme nem csecsemőkék, hanem piros. (A csecsemőkék az a meghatározhatatlan, de kékes árnyalat, amiről biztosan látszik, nem marad kék sem.) Felnőtt korukra gyönyörű mogyorószín szemük lett, mint minden más macskánknak.

Monyesz fekete-fehér. Arca mint az óriáspandáé. Később Monyesz Boci lett, mert olyan a füle színe, mint a fekete-fehér bociké. Ő nálunk maradt. Szerelemből. Gyulám mondta:

• Utálom a macskákat, de ezt a Bocikát nem adhatod senkinek!
• Mi lenne, ha szeretnéd a macskát?
• Nem adnám senkinek egyiket sem.

(Ahhoz képest, hogy mikor megismerkedtünk nem mert ránézni se egy kutyára, napokig morgott mikor Májcát hazavittem, nem kis teljesítmény. Ráadásul ezt az állatok segítség nélkül oldották meg.)

A hatodik cica Erina Krumplinózi. Három napos korában békés mosollyal arcán engedte szükségét a tenyerembe. Akkor már tudtam, nem akárki lesz, aki elviheti. Ha egyáltalán. Olyan cicát, aki bízik bennem, mint az anyjában? Három hetes korában táncolt, ha simogattam. Egy balerina se különbül. Aki arra fogadott: elkerült a háztól, nem ismer se macskát, se gazdát.

Mupi és Zebi együtt kerültek gazdához, egy idősebb és egy öreg kandúr, meg egy frissen befogadott vizslabébi mellé.

A vizslagyerek pont akkora volt, amekkora egy ketrecben tartott, rosszul táplált szuka tizedik gyereke lehet, hat hetes korában. A két macskakölyök egyenként volt akkora, mint ő. A gazdák szeretete, no meg a jó társaság hamar meghozta a fejlődést.

Csoda nézni, ahogy az öreg kandúr méltatlankodása ellenére a többiek négyen együtt egerésznek. De megfogják a nyestet is. A három macska bekeríti, odaterelik a kutya elé, az meg megfogja.

Pont úgy dolgoznak össze, ahogy itthon a kutyáktól látták. Bari és Konorr ugyanis rendszeresen játszanak úgy macskáinkkal, hogy egyikük kergeti, másikuk várja az aktuális játszótársat. Ugyanúgy eltanulják ezt a macskák, mint ahogy Bari megtanult Májcától macskamód harcolni: ha közel az ellenfél, hátsó lábra áll, majd két irtózatos pofonnal indítja a továbbiakat. Ez a többi kutyát úgy megzavarja, hogy a pofonok után egyikük sem várta meg még a folytatást. Ahogy Barikánkat ismerem, valószínűleg nagyon elcsodálkozna más megoldás esetén. A folytatásról elképzelésem sincs, mert ilyen szelíd, béketűrő kutya nem sok akad.

Cirmit új gazdájától lopták el. Boszi, az én kényes, fényes, boszorkányosan gyönyörűséges kicsi hercegnőm nemrég szült négy apróságot. Gazdájával együtt nagyon aggódtunk, mert szülés előtt lefogyott, gyengének tűnt. Aggódásunk nem bizonyult alaptalannak. Négyük közül az első és az utolsó halva született. Valószínűleg már hamarabb meghaltak, azért gyengélkedett Boszi. A két megmaradt kölyök:

• Pofi, cirmos-fehér kandúr, akinek cirmos része szürke-fekete, ráadásul levesestányér méretű szemei vannak
• Pompi, háromszínű nőstény. Ha kutya lenne, azt mondanám merle és sable árnyalatokkal. Azaz: fehér, vörösszőke, szürke.

Most, hogy Boszi gazdája rámkérdezett, eszembe jutott egy régi történet. Sámán olyan három-négy hetes forma lehetett, amikor kihívtam az állatorvost. Jött hamar. (Hiába, egy ilyen kuriózumot, mint én támogatni kell. Itt a faluban oltott macska csak az, aki nálunk van, vagy tőlünk ment el.)

• István, baj van a cicákkal!
• Mi a baj?
• Szerintem Sámánnak sérve van.

Megnézte. Nevetett.

• Ha sérve lenne, azt a hasfalán is lehetne érezni! Ez a cica egyszerűen kövér, a csepleszét látod!
• Ez kövér? Egészen vékonynak látszik.
• A vékonyság az alkata. Amit a hasán látsz, az kölyökháj. Majd hathetes korában kisebb lesz, mert akkor hirtelen nő a cica. Három hónapos kora körül megint nő, akkor már csak annak marad, aki tényleg kövér.

Az egyszerűség kedvéért: Pompi nem sérves, dagi.

Májca hatuk születése után ismét három héttel lett hasas.

Az eredmény – Katalin napkor – most már hét cica. Újszülöttként két lány, öt fiú arányúnak látszottak. Anyja gyönyörű kisfia, Jafia tényleg az. A másik hat lánynak bizonyult a néhány nappal későbbi ellenőrzéskor.

Bakter hófehér, kis szürke sapkával. Még a szeme se volt nyitva, amikor már fújva, prüszkölve őrizte a többieket. Pityesz fekete-fehér. Arca fehér, orra fekete. Jobb oldalon fekete bajuszfolt, ugyanott fekete félszakáll. Tisztára, mint Bergendy István a hetvenes-nyolcvanas években. Ők – szerencséjükre – együtt kerültek gazdához.

Nemrég új társuk is került Mázlis, a sintértelepről mentett, három hónapos kaukázusi juhász keverék. Hamar megbarátkoztak. Mázlis tüneményes kölyök. Sokszor jön vendégségbe, legyen kutyatársasága is. A két cica is sokszor elkíséri őket, de a kapun nem jönnek be. Jól érzik magukat gazdájuknál.

Fáni hófehér lány. Hatalmas volt a többiekhez képest. Ő egy tizenkét éves kislány cicája lett. Már az első nap együtt aludtak. Ha egy darab-darab cica kerül hozzá, aki prüszköl, karmol, talán nem is egészséges, lehetne köztük ilyen kapcsolat?

Csicsi tigriscsíkos, csillagmintás arcú csöppség volt. Két kutya mellé került. Egyikük Iza a boxerlány, a mi kutyáink barátja. Gazdája szerint boldog volt, hogy barátai ilyen ajándékot küldtek neki. Azért merte ezt mondani, mert Iza Csicsi körbeszaglászása után kiment a kapuhoz, kereste a mi kutyáinkat. Magával vitte azt a játékot is, amit régen mindig kihozott az ajtóhoz, ha megérkeztünk a közös séta előtt. Akkor még szomszédok voltunk. Ma nyolcvan kilométer a távolság. Csicsi egyik sétájából hám nélkül érkezett haza. Néhány nappal később megint elment. Azóta ott lehet, ahol előzőleg a hámja maradt.

Jó a hám meg a nyakörv. Városi körülmények között. No meg ha nyakörv, legyen laza. Ha baj van, kihúzhassa belőle a fejét a macska. Lopás ellen meg a legbiztosabb: csúnya és lusta macskát kell tartani.

Iza szegénykém majdnem belepusztult, hogy elveszett a barátja. Már lassan egy hónapja nincs meg.

Latka és Híján is nálunk maradt. Mindketten fehér cirmosak voltak kicsinek, most fehérnek látszanak. Latka azért maradt, mert kiválasztották, aztán itt felejtették. Híján szemét látni kellett volna, mikor Fánit elvitték. Azok a szemek azt kérdezték, kérték:

• Ugye engem nem adsz senkinek?

Hónapokig elbújt ez után, ha bárki jött. Kézbe csak én vehettem. Én is csak addig, míg az első oltást meg nem kapta. Attól kezdve csak úgy vehettem fel, ahogy anyjuk fogja meg az aprókat.

Jafia cirmos-fehér. Most nyolc hónapos. Nagyobb, mint az anyja. Ő is kiválasztott maradék. Bár tegyék szívükre a kezüket, úgy válaszoljanak:

• Szívesen adnának oda bárkinek egy olyan macskát, aki három hetesen hallgat a nevére, ugyanekkor tenyerükön táncol, miközben simogatják? Ráadásul ahhoz, hogy jöjjön elég annyit mondani: Gyere, Jafia?

Na ugye, hogy nemigen! Tőlünk egyébként se vihet bárki kölyköt. Csak az, aki gazda lesz. De egy ilyen kölyöknek méggazdább dukál.