2007. dec. 25.

A falusi élet kezdete

Aki azt hiszi, a túlélő show-k izgalmasak, próbálja ki:
  1. Tizedik emeleti 45 m², két felnőtt, hat kölyök kutya, egy kölyök macska. Emellé a környék összes kutyabarát gyereke. Napi hat óra kutyasétáltatás, rengeteg takarítás.
  2. Költözködés több lépcsőben, végül faluraköltözés. Egy macskával, egy kan és két szuka kutyával, utóbbiak suttyomban tüzelni kezdenek. Ismerkedés a falu összes kan kutyájával otthon.
  3. Fogadjon be télire egy elkóborolt kölyökmacskát is. (Bár ez utóbbi pátyolgatása késlelteti a nősténymacska tüzelési kedvét.) Szoktassa össze az otthonában összegyűlt állatokat.

A felismert és viszonzott érzések a költözködéseink során is bebizonyították: téves elképzelés, hogy a macska elsősorban a helyhez ragaszkodik. Ilonkát, Gyulám tüneményes, szeretni nagyon tudó édesanyját, Májca – átmeneti együttlakásunk idején – hamarabb elfogadta, mint Bari, pedig az utóbbi sem tartott öt percnél tovább.

Májca – már falun – később egy éjszakát a szomszédban töltött. Reggel kiderült az is, tud a macska is látványosan örülni. Ő még táncolni is tudott.

A befogadott cicagyerek és a többiek összeszoktatása is érdekes eredményeket hozott. Katica, a cirmos lenne, ha nem pöttyös kandúrgyerek a hízelgés iskolapéldája volt. Már méterekről hallatszott a dorombolása, ha közeledett. Májca majdnem két hétig fújt, prüszkölt rá, bár soha nem támadta meg. A kutyák két napig kerülgették – mert prüszkölni Katica is tudott – aztán a cica úgy döntött, ezek a kutyák rá nem veszélyesek. Ahogy abbahagyta a cirkuszolást a kutyákkal szemben, azok együtt is aludtak vele.

A tüzelés eredménye kutyaoldalról: Ucka magzatelhajtót kapott. Bari azért nem, mert neki fájdalmat okozott a párzás. Féltettem attól is, hogy fiatal, nem tudja megvédeni magát a kanoktól. Így, hogy hamar hasas lett hamar túl is lett a hajcihőn. Ucka viszont olyannyira szerette a dolgot, hogy akkor is megállt neki szimpatikus kanoknak, ha nem tüzelt. Neki valószínűleg tetszett is a hosszan tartó udvarlások lehetősége.

Ekkoriban töltött nálunk három hetet Iza, Nórival együtt. Ucka és Bari már túl voltak a tüzelésen. Ucka ismét fejébe vette, ő lesz Nóriék kutyája. Emiatt Izát folyamatosan el akarta zavarni. Folyamatos szemmeltartás következett. A kutyákat egy pillanatra sem lehetett felügyelet nélkül együtt hagyni.

Két kan, ha vitázik az egyszerű. Legtöbbször kimerül hangoskodásban, magamutogatásban, morgásban, fogcsattogtatásban. Két szuka vitája könnyen végződhet egyikük halálával. Ucka az utóbbit szerette volna választani.

Meglátogatott minket Téci. Nálunk töltött egy hétvégét. Mindenkivel nagyon jól kijött. Előtte tartottam attól, hogyan viszonyul Májcához, de mindketten természetesnek vették egymás társaságát.

Két hónap múlva megszületett Hobó, Tigris, Cimbi, Panna és Konorr. Bari kölykei. Közülük egyedül Tigris fiú, a többi lány.

Hobó és Tigris vizsla mintázatú, csak a sötétebb árnyalat helyén fekete. Cimbi pont olyan, mint Drow, csak kisebb termetű. Panna, teljes nevén Pöttöm Panna, tiszta vizslaforma, csak pici még most is.

Konorr akkor még Gombóc (néha Kompóc) volt az alkata miatt, de már akkor is látszott rajta a fekete arc és a fekete orr között az a vizslabarna csík, amitől olyan, mintha az orrát utólag szerelték volna fel. Így lett később – már visszaköltözése után – a konnektor orr alapján Konorr.

Születésükkor éppen Pesten voltam. Mikor hazaértem, a fürdőszobában, a macskaalom mellett reszketett Bari az öt újszülött kutya mellett. Úgy nézett rám, mintha rosszat
tett volna. Megsimogattam
, megdicsértem őt is, a kölyköket is. Ragyogott a boldogságtól.

A kölykökre vigyázás feladatát anyjukon kívül Pizsi és Májca végezte. Uckát eleinte nem engedték a kölykökhöz. Később se kellett volna. Ucka megtámadta Hobót, súlyos sérüléseket okozott neki. A kiskutyát el kellett altatni.

Addigra többször előfordult az is, hogy Ucka Pizsit és Barit se akarta beengedni séta után. Akkor döntöttem úgy, neki olyan hely kell, ahol nincs másik kutya. Azóta Ucka egyedüli kutya egy több generációs családnál. Boldog, szeretik, a gazdákon senkivel sem kell osztoznia.

Ekkorra már Katica elköltözött tőlünk. Sikerült eredeti gazdáit megtalálnia. Májca is anya lett. Egy fia és két lánya született: Du, Ii, Sámán. Egy pöttyös-fehér, egy háromszínű cirmos és egy ma sem tudom milyen színű, de a sámánmaszk ott virított az arcán.

Du az alakjáról kapta a nevét, azóta több mint tíz kiló és Kacor. Ii a hangjáról kapott nevet, azóta Genii, az esze miatt. Sámán hét hónapos korában tetszett meg valakinek, azóta nem tudok róla. (A hirdetésre, miszerint oltási könyvét is odaadnám a macska mellé, nem jelentkezett senki.)

A cicakölykökhöz anyjuk az első pillanattól kezdve beszél. Más hang a megjöttem, más az elmegyek és egészen más a gyertek. Azóta sokszor elgondolkodtam az emberi agy korlátairól. Miért cic-cic, amikor a macskaanya hívása remekül hasonlít arra: gyere? Na jó! Tudom, hogy a kutyának is fúj, amikor annak köze nincs a kutyanyelvhez.

Májca első gyerekeit csak percekre hagyta ott, amíg azoknak nem nyílt ki a szemük. Nagyon sokat segített a kölykök általam történő nevelésében is. Bármit mondtam az apróknak, anyjuk lelkesen mutatta, mit jelent. Kétszer is. Harmadszorra, ha a kölyök nem engedelmeskedett, anyja odament, megcibálta a fülét. Így büntette az engedetlenséget. Később is minden almot így nevelt az utolsót kivéve. Azokat Barianyu tanította meg az emberi szóra. Nagyjából ugyanígy.

A kiskutyák és aprómacskák közös nevelkedésének legszebb jelenete volt, mikor Panna beszökött a kiscicákhoz, majd mindent elkövetett, hogy ne kelljen kimennie. Először hívtam. Ekkor beszaladt az ágy alá, középre. Rámnézett. Becsukta a szemét, jelezve, hogy ő alszik. Magamhoz csalogattam a cicákat. Jöttek Pannával együtt.

  • De jó, hogy felébredtél! Gyere, kimegyünk!

Aki látott altatólövedéktől eldőlő oroszlánt az el tudja képzelni, mit produkált a hathetes kutya. A folytatás rajzfilmbe illő. A kutya eleje „alszik”, a hátsó két lába kipörögve teker. Hiába, a macskabajusz csiklandoz.

Másnapra kész lett a macskaajtó. Májca fölötte közlekedett, aprócicák a kivágott lukon. Akkor azt hittem, arra a két hétre jó megoldás volt. Hat hetes korukra ugyanis a mi cicáink kiköltöztek a kutyákhoz. Innentől a hálószoba kivételével játszótér lett a ház és a kert. Rumlis, koszos, tehát sok munkát adnak az ilyen élmények, de ezek nélkül a csodát mulasztottam volna el.

A kiskutyák három, kiscicák három és fél hónapos korukban kerültek gazdához. Oltva, féreghajtva, bolhátlanul, szobatisztán.

Tudom, sok munkát ad egy kölyökállatot ennyi ideig tartani. Meg esznek is rendesen. A kutyakölykökhöz ráadásul három-négyóránként kelni kell éjszaka is, különben ganajozót kell fogadni. A cicakölykök, ha több a lány, hamar lesznek szobatiszták. Ha a fiú több, néhány hétbe beletelik.

Viszont az anya tíz-tizenkét hetes korig szoptatja a kölyköket, akár kutya, akár macska. Három hónapos korukra már szinte mindent megtanulnak a vadászat, a viselkedés és a fajtársakkal való kapcsolat terén. Egyikünk se mondhatja, hogy majd ő megtanítja minderre saját állatát. Ezeket egy ember maximum igazgatni tudja.

Ekkoriban szaporodott a nagycsalád három német vizsla kölyökkel. A nagycsalád Zsuzsit és állatait jelenti. Ők szomszédaink. A német vizsla kölyköket a falun kívül találtuk, az út mellett. Körülbelül három hónaposak lehettek. Valószínűleg odafaxolták őket. Vastagságuk alapján másképp nem lehetett. Egy hétig keményen küzdöttünk az életükért. Mogyinak került gazda. Dió és Seti Zsuzsinál maradtak.

Dió már azóta gazdát keres. Ő annyira vadász mellé való természetű, hogy nem elég neki a kert, udvar, ház őrzése. A csirke meg nem zsákmánynak való.

Álmaimban ekkor akartam ivartalanítani a lányokat. De az élet nem így akarta. Először hallgattam a könyörgésre, miszerint még egy almot hagyjak szülni a cicának. Lesz gazdájuk. Aztán saját magamon tapasztaltam, milyen következményei lehetnek az ivartalanításnak. Ez utóbbi miatt a tüzelés elnyomására szavaztam.

Egy év múlva született meg a következő alom: Bambi, Tigor és Mici. Mindhárom kandúr lett.

Ekkorra már a kutyalétszám is szaporodott, tartási körülmények miatt Konorrt visszahoztam. Ja igen. Én vagyok az a sokak szerint nem normális, aki minden kölyök sorsát, helyét ellenőrzi. Aki szerint az, hogy egy apróság világra jöhet azzal is jár: egészséges, gazdájának örömet okozó társsá nevelem, amennyire az együtt töltött idő engedi. De oda kell figyelnem arra is, vajon gazdát találtunk, vagy etetőt.

Az első cicaalmot Májca az ágy közepén szülte meg, majd átköltöztek a komód alsó polcára. A komódot azóta is cicavíziónak hívjuk. Az akkor nagyon nehéz szülés volt. Sámán születése előtt nyolc órán át masszíroztam anyja hasát. Most már előre készültem. Póttakaró, törölköző, orvos, asszisztencia. Utóbbiak Pizsi és a lányok. Az állatorvossal együtt sírunk az elmulasztott fényképezés miatt.

Tigor álomszép cirmos kistigris, Mici(cánk) feketének látszó, fekete-sötétvörös cirmos. Bambi pöttyös-fehér. Pöttyös, mint egy őzgida, kicsinek nagyon bamba. Májca mindig melléjük hívta Pizsit, ha bárhol dolga akadt.

Tigorról nem tudok semmit. Nyolc hetes volt, mikor megállt egy autó a ház előtt. A vezető kiszállt, felkapta, elvitte. Nem értem ki időben. Csak az vigasztal, hogy aki így visz el kölyköt, az többnyire hirtelen felindulásból elkövetett szerelem miatt teszi.

Mici egy barátunkhoz került, kertes házba, kisgyerek és kutyakölyök mellé. Mindhármuknak minden adott a boldogsághoz. A felnőttek meg szinte mindent elviselnek, ha gyereküket boldognak látják. Bár nem irigyeltem őket azért, hogy Mici megtanította a törpespicc gyereket arra, hogyan jut ki az utcára. Visszaút csak neki volt. Akkoriban sokat jártak kaput nyitni.

Bambi a szomszédba került. A két német vizslának napokig eltartott, míg összeszoktak. Nehezen viselték, hogy ez a macska bebújik a bokor alá, nem hajlandó kergettetni magát. Azóta viszont nagyon jóban vannak. Került melléjük még két cica: Monyó és Pityke. Ők testvérek. Anyjuk Zsuzsinál a fészerben szülte meg őket, aztán maradhattak.

Bambi azóta már nem él. Egyik télen valamilyen állat megharapta a lábát. Ízület sérülhetett. A nyomát is alig találtuk meg. Nem tudjuk azt sem, mennyi ideig tartott ezután, hogy hazajutott. Másnap reggel nem tudott lábraállni. Aztán meghalt az előző napi súlyos kihűlés következtében.

Ezt tartom az állatok legnagyobb hibájának. Mikorra megtudjuk, hogy baj van, addigra sokszor késő. Nem panaszkodnak, nem jelzik azonnal. Emiatt nem tudunk időben segíteni.

A képen Bambi 6 hónapos korában. Hóna alatt a kis maszat az akkor 5 hónapos Monyó. Ma, felnőtt korában ő sem panaszkodhat méreteire.

Ucka

Szilveszter napja volt, dermesztő hideg, amikor a csalafinta kopó keverék kutyalány a nyakamba vetette magát. Hazavittem, megetettem, megitattam. Aztán hirdetések újságban, rádióban. Gazda, vagy menhely keresés. Aztán rádöbbentünk: tényleg csalafinta.

Ekkoriban lett neve. Újonnan felvett alkata miatt párom gyakran énekelgette neki:

  • Ducika Jucika, csalafinta kiskutya! Nagy neki a feneke, lesz vagy ezer gyereke!

Lett is! Gyula napkor hat lányt szült: Gyuszit, Drowt, Manót, Szöszit, Nonit és Barit. Hat vizslaforma, öt zsemleszínű, egy fekete bárány.

Ucka se Pizsit, se Májcát nem engedte a kölykök közelébe. Májca az asztal sarkáról leste a kiskutyákat. Ha bármi baj volt, azonnal jött, hívott a kutyagyerekekhez. Amikor azok kijöttek az alomból becsalta őket az ágy alá. Oda nem fért be az anyjuk, lehetett nyugodtan játszani, meg tanítani aprókutyát, mi is az a macska. Ha én macska lennék, nem szeretnék ellenségük lenni, de bármelyiküknek könnyen lehetnék barátja.

Ucka amúgy nagyon békés kutyának látszott. Ez emberekkel szemben tökéletesen igaz. Ő az, akiből nagyon jó terápiás kutya lehetne. Viselkedése alapján idős gazdája volt, gyerekek sétáltatták, időnként bicikliztek vele. Valószínű, hogy gazdája halála után került ki egy autóból az utcára.

Abból gondoltuk ezeket, hogy időseket, gyerekeket látva azonnal elérzékenyült. Rögtön üdvözölte őket. Tökéletesen közlekedett bicikli mellett. Autóban azonnal rosszul lett, jelezte, hogy ki kell szállnia, de nem szállt ki soha egyedül. Volt egy olyan autótípus,
amit ha meglátott azonnal neki akart támadni.

Kutyák esetében Uckára nagyon kellett figyelni sétáltatáskor. Időben rá kellett szólni, ha a szeme úgy villant. Rajta kívül még nem ismertem olyan kutyát, akinek a morgását csak kézrátétellel lehetett érezni eleinte. Nagyon hevesen udvarló kanok hamarabb találkoztak a fogaival, minthogy másodszor (már hallhatóan) morogjon. Emiatt kellett figyelni a szeme villanását, merthogy szóra rögtön visszafogta magát.

Amúgy ő a legkényesebb kutya, akit valaha láttam. Egy nagyobb tócsa miatt képes volt az egész háztömböt megkerülni, nehogy vízbe kelljen lépnie. Esőben csak az eresz alatt sétált. A dicsérettel és dajkálással egybekötött fürdetést viszont annyira megszerette, hogy képes volt érte kétszer is sorba állni.

Ági, Nóri barátnőm anyja, azonnal megtetszett neki. Úgy döntött, az ő kutyája akar lenni. Igen ám, de ott lakott Iza. Ucka szerint Iza miatt nem lehetett. Minden séta
végén, ha Ági velünk jött, Ucka leült náluk a kapuba, Izát elzavarta, ő meg kéredzkedett befelé.

A kölykök:

  • Gyuszi a fekete orrát leszámítva tiszta vizsla. Természetre is. Nevét úgy kapta, hogy Gyulám kijelentette: az elsőszülött druszája lesz, ha fiú, ha lány. Egy testvérpár jött kutyanézőbe. A lány akart kutyát, magának és gyermekének. Gyuszi a fiút választotta. Ő nem akart kutyát. Mikorra külön lakásba költöztek Gyuszi hozzá költözött. Ma még annyira sem adná senkinek.
  • Drow nagytestű, szőke. Fekete orrheggyel, feketével körülrajzolt szemekkel, szájjal. Ránézésre golden retriever és vizsla keverékének látszik. Természete az óriások nyugalma. Nevét a sötét tündék fekete bőrszíne és világos haja miatt kapta. Boldogan él egy sokgyermekes családban.
  • Manó vizslaforma, kicsit hosszabb szőrrel. Borzasztó nagy aggyal. Mindig mosolyog. Háromhetes korában már hallgatott a nevére. Őt szidta le később gazdája gödörásás miatt. A következő gödröt betakarta a lábtörlővel.
    Ő az, aki miatt fiatal házasoknak soha többé nem adok kutyát. Központ volt a gyerek születéséig. Menhelyen végezte. Évekkel később tudtam meg.
  • Szöszi… Kicsi, vékony, flegmatikusnak tűnt. Hét hetesen egyedül, gyalog ment a tizedikre. Önállóan megtalálta a lakást. Mindig lifttel mentünk, ezt az eredményt önálló gondolkodás hozta. Sose kezdeményezett vitát, de nem járt jól az a tesó, aki kikezdett vele. Gazdikhoz kerülése után rögtön bebizonyította: ki tudja nyitni
    a hűtőszekrényt is, ha sült csirke a jutalomfalat. Nem sokáig volt náluk.
    Betörtek a lakásukba, az értékekkel együtt a kiskutyát is elvitték. Csak remélem, hogy élve.
  • Noni emberekkel nagyon kedves volt mindig. Testvéreivel nagyon dominánsan próbált viselkedni. Valójában egy nagyon kedves kutya, akit egyedüli kutyaként
    célszerű tartani. Nem tudta felmérni ugyanis az erő és agyi viszonyokat. Gazdái nagyon szeretik, többgenerációs családban egyedüli kutya.
  • Bari végtelenül jólelkű, szelíd, barátságos, de ha idegen kutya jön vendégségbe, előfordul, hogy nagy hangon igazítja el. Sérülést soha nem okozott senkinek. A kutyagyerekek közül Barinak nagyon bejött az ágy alja. Mindig ott volt, ha bárki
    kutyanézőbe jött. Nem választhatta őt senki, mert idegen nem is láthatta. Ma is velem él.


Pizsi és a kölykök, Szöszi kivételével. Drow és Manó már gazdánál, szomszédok.
A kicsik 3 hónaposak.

Nem sokkal a kiskutyák gazdához, gazdihoz kerülése után úgy döntöttem, vidékre költözünk. A döntés oka szigorúan egészségügyi, életvédelmi szempont volt. Saját életem múlt rajta. Az ugyanis kevés, hogy a városi élettel járó stressz (szmog, szennyezett víz, zaj, elektroszmog, stb…) következményei kezelhetők. Ha egy mód van rá, el kell kerülni a betegségek okozóit. Ez a döntés év végére valósággá vált.

Májca


Őnagysága volt elmacskásodásunk kezdete…

Vidéki rokonokat látogattam meg. Az egyik rokon szólt: cicakölyköket találtak a fészerben, gazda kéne nekik.

Igaza volt. Novemberben aprómacska emberi segítség nélkül nem maradhat meg. Hatot nem vihettem haza. Tizedik emeleti másfélszobás nem bír el ennyi állatot.

Egynek viszont nem bírtam ellenállni. A kicsinél sokkal picibb, nagyfejű, cirmos-fehér cicalány volt. Korra hat hetes, méretre fejletlen három. Már előre izgatott, mit szól Pizsi a szülinapi ajándékához.

A cicagyerek meglepően jól tűrte a hazavivő autóutat. Bár nem volt kézhez szokva, egész úton a karomban volt. Se fújás, se karmolás. (Nem karmolt meg senkit azóta sem.) A ház előtt dobozba került, úgy vittük haza.

Érkezésünktől számítva Pizsit csak sétakor láttuk, egyébként kiscicájában gyönyörködött. Annak ellenére, hogy kan, mosdatta, tanítgatta a cicalányt. Mire ők ketten előkerültek, a lány bemutatkozott:

  • Máj!

A dorombolást, ami ezután következett egy Harley Davidson is megirigyelhetné. Így lett teljes neve: Máj Cica Herliccon. Röviden Májca. Annak ellenére, hogy kölyökként azt mondta róla az állatorvos, nincs is ennyire pici cica, felnőtt korára kandúrokat megszégyenítő méreteket öltött. Bár nem hosszú szőrű, mégis látványosan Maine Coon keverék.

Nagyon kedves, jó természetű, de azt, hogy felnőttként is doromboljon, ki kell érdemelni. Amúgy a macskák sokkal kevésbé látványosan szeretnek, örülnek, mint a kutyák. Érdemes megtanulni tőlük a visszafogott, mély érzések felismerését, viszonzását. Nemcsak a cicák fogják értékelni.

Egy darabig békésen éldegéltek kettesben, de rövidesen új lakótársuk érkezett: Ucka

Téci vendégségben nálunk

Nünó elköltözése után Pizsi egy időre egyedül maradt. Kis idő múlva kicsi fiam meglátogatott Técivel.
  • El kell utaznom egy hétre. Ugye itt maradhat?
  • Persze. Egyedül otthon biztosan nem lenne jó neki.

Téci nálunk maradt. Másfél évig. Pizsivel nagyon jól kijöttek. A szomszédok eleinte
tartottak Técitől, de ő hamar megoldotta a problémát. Egyik sétánkon megálltunk beszélgetni Katival, a gondnoknővel:

  • Olyan félelmetes ez a kutya. Én biztos nem merném megsimogatni.

Közben békésen vakargatta Téci fülét, aki számára észrevétlenül leült a lábához.

  • Kati! Kérlek, áruld el, mit csinálsz most, beszélgetés közben?
  • A Pizsi fülét vakargatom.
  • Lassan, óvatosan nézz le a kezedre!
  • Ez a kutya ilyen szelíd? Nem gondoltam volna.

Komoly felelőtlenségnek tartom, hogy az emberek tájékoztatása nem a valóságnak megfelelő volt. Az igazság az, minden kutya veszélyes lehet. Ezért ha bárhol kutyát látunk, nem viselkedhetünk úgy, mintha ott se lenne.

Kedvenceim a kocogók is. Többségük nem figyel, csak fut. Nem minden kutyának van gazdája, aki az utcán sétál! És nem minden futó olyan, hogy magához veszi a vele futó gazdátlan kutyát. A többség pánikba esik, innentől a kutyán múlik a folytatás.

Én néhány hónap múlva alkalmatlanná váltam Téci sétáltatására. Nem engedhettem meg magamnak olyan kutya sétáltatását, aki tudja, hogy erősebb nálam.

Egyik szomszédnak volt egy ó-németjuhász kan kutyája. A kutya súlyosan szocializálatlan volt. Minden más kutyát megtámadott, függetlenül annak nemétől, korától. Ismerve a kutyát, gazdájával megállapodtunk a séták időpontjában, a háztól indulás irányában. Így kutyáink nem találkoztak. Általában.

A kritikus időpontban a kutyát nem a gazdája hozta le, hanem annak barátnője. Az egyszerűség kedvéért szájkosár és póráz nélkül, a mi sétaidőnkben. A kutya ezerrel ugrott Pizsinek, mivel a kapu – természetesen – nyitva volt. Téci egy mozdulattal rántott ki a cipőmből. Szó szerint. Mivel rajta volt szájkosár, a támadó megúszta
egy alapos fejbe veréssel.

Mindenki szerencséjére szomszédunk tudatában volt kutyája természetének, veszélyességének. Ő sose hozta volna kutyáját szabadon sétálni. A későbbiekben csak ő sétáltatta.

Técivel egy probléma volt. A liftben felfelé utazást rosszul viselte a gyomra. Az ez utáni takarítást meg mi. Kerestük a megoldást. A válasz: az ilyen kutyát kétszer, vagy háromszor kell etetni naponta. Természetesen jó minőségű táppal, vagy étellel, amiből kisebb mennyiség kell. Evés után négy-öt óráig nem szabad sétáltatni.

A legnagyobb ijedtséget egy izomhúzódás okozta. Esti séta után Téci lefeküdt. Ahányszor megfordult hangosan sikított. Jó ideig nem jöttünk rá, mi baja lehet. Aztán –
masszírozás közben – rátapintottam a fájó pontra. Ezután biorezonanciás kezeléseket
kapott. Fájdalomcsillapítás, sérülés, izom, izület programokat.

Téci minden alkalommal, amikor valahova menni készült jelzett, vigyem a készüléket oda. Reggelre semmi baja nem volt.

Elmentünk nyaralni a Balatonhoz a két kutyával. Nagybátyám adta kölcsön a kis faházat. Nagyon kíváncsi lehetett, mi a helyzet lent, mert két nap múlva utánunk jött. Úgy kezdte:

  • Kössétek meg Técit, adjatok rá szájkosarat is, még megesz!

Érdekes gondolat volt egy olyan embertől, mint ő. Soha nem vett kutyát, de utcáról többet is befogadott. Komát, az elsőt, csak úgy lehetett etetni eleinte, hogy először
kikötötték, majd seprűvel tolták elé a tányért. Két hét múlva Koma már kézből is evett. Tíz évig tartott kacsát, mert nem tudta volna elnézni annak levágását. Inkább megvette a szomszédtól, sőt még vacsorára is meghívta őt és családját.

Técivel való találkozása: kölcsönös szerelem, első látásra. Együtt aludtak, együtt keltek, együtt ettek. Még ma is emlegeti, milyen kedves, jól nevelt kutya volt.

A faház amúgy ikerház. A két kert között térdig érő kerítés. Az amúgy labdamániás kutya leült a kerítés felénk eső oldalán, úgy kérte hangos csicsergéssel, dobják át a labdát, mert ő is szeretne játszani. Ugye nem kell mondanom, az a kerítés neki nem volt akadály. Mégsem lépett át rajta soha.

Téci vendégeskedése úgy ért véget, hogy Viktorhoz illetéktelen látogató ment be a
riasztó ellenére. Csak azt nem vitte magával, ami nem fért ki az ablakon, vagy túl nehéz volt. Téci hazaköltözése után valamiért elkerülte még a környéket is.

Pizsi nagyon szomorú lett, mikor egyedül maradt. Első ötletem az volt, keresek mellé egy másik vizslát. Lehetőleg szukát. Ki is néztem egy csinos lányt, de az élet másképp döntött. Így a társ nem kutya lett.

Nünó

Épp dolgozni mentem, mikor megláttam a legszebb vizslalányt, Zsófit. Azonnal odamentem hozzá és gazdájához. Megemlítettem azt is, ha kiskutyát szeretnének, van egy gyönyörű vizsla kanom. Ekkor Zsófi egy éves volt. Korainak tartottuk.

Rá egy évre jelentkeztek. Elmondták, úgy jutottam eszükbe, hogy Zsófi tüzel, de a kant, akivel megpróbálták összehozni, elzavarja.

Pizsikémről kiderült rögtön, az udvarlásban is mester. Hamar meggyőzte a lányt, ő az igazi. Lett is belőle kilenc álomszép, egyforma vizslagyerek. Olyan egyformák voltak, hogy színes szigetelőszalag csíkokat húztak a farkukra, meg lehessen őket különböztetni.

Születésük másnapján mentünk először látogatóba. Zsófi azonnal megengedte Pizsinek, hogy megnézze, megszaglássza a kölyköket. Rendszeresen látogattuk őket. Az egyetlen affér az volt, hogy Pizsi nem engedte a kölykökhöz a lakásban lakó egyik férfit, amikor az már nem volt szomjas.

A kilenc kölyökből ötnek én találtam gazdát. Éppen gazdajelöltekkel voltam látogatóban, mikor az aprók igencsak produkálták magukat. Válogattak a maguk módján. Mondtam Nórinak:

  • Szerintem fergeteges kani lesz Tamásból. (Ő volt az ötödik, az egyetlen farral született. Ettől lett Fonák Tamás.)
  • Abból? Ugyan már! Majd az a fehér jelzésű! – jött a válasz Zsófi papírforma szerinti gazdijától. (Az igazi gazda még kiskorú volt Zsófi beszerzésekor.)
  • Érdekes lenne! Ő ugyanis szuka. – válaszoltam.
  • Az nem létezik! Ő itt a főkolompos. Bármi történik, minden az ő ötlete.

Morris úgy került gazdához, hogy annak vizsláját ellopták. Másikat keresett. Megtalálta. Egy hét múlva felhívott:

  • Képzeld, Morrist is megpróbálták elcsalogatni!
  • És?
  • Kölyök létére igen hangos morgással válaszolt.
  • Akkor ő tényleg a ti kutyátok lett.

Testvére – az a fehér jelzésű szuka – nyolc hetes korában hozzánk került, átmenetileg, mivel leendő gazdájának megígértem, oltott, szobatiszta kutyát vihet haza. Először Nünüke lett, lévén kis szőrős izé. Hamar kiderült, természete inkább egy kíváncsi, minden lében kanál kismanóra hajaz. Így végül Nünó lett.

Ő volt az első kölyök, aki oltatlanul kijött velünk sétálni. Ennek az volt a logikája, hogyha Pizsitől nem lett beteg eddig, akkor valószínűleg egészséges az apja is, annak barátai is. Ha nem engedjük neki, hogy ételmaradékban, végtermékekben kurkásszon, a terület sem veszélyes.

Nyakörvhöz, pórázhoz szoktatni a kölyköt két és hat hónapos kora között érdemes. Előtte a szabadon követést kell gyakorolni. A kisebb kölyök még nem olyan bátor. Szívesebben követi a gazdát, hiszen mellette nem eshet baja.

Ezt az új helyre érkezéskor kell elkezdeni: hívni kell a kutyát, körbevezetni a területen, bemutatni mindenkinek. Rögtön el kell kezdeni a megáll, vár, ül parancsok gyakorlását is. Aztán ugyanígy elkezdeni a sétáltatást.

Nincs félnivaló attól, hogy a kutyával meg kell értetni, a parancsok jelentését. Azt a kutyák tudják. Úgy születnek. Csak az egymás közötti hangot kell ilyenkor megtalálni, mindkét félnek megtanulni.

Nem jó módszer viszont városi kutyának külön szót kitalálni a járda szélén megálláshoz. Majdnem baleset lett a „járda van” kifejezésből és a kutyában ahhoz kapcsolódó képből egy falusi séta során. Falun ugyanis nincs városi járdára emlékeztető szegély. Autó viszont jön. Iza megkapta a parancsot, de nem állt meg. Semmit sem látott, ami az
úttest kezdetét jelzi.

Rövidesen eljön az ideje annak, hogy megkapja nyakörvét, pórázát. Fontos, hogy azok újak legyenek. Ha más kutya szaga van rajta, félelmet kelthet, hiszen az ismeretlen vetélytársat jelez. A nyakörv feladása után azonnal tudatni kell vele, milyen szép lett. A nyakörv ne legyen szoros! Az a kutya, akit szeretnek, nem akar elszökni.

Néhány napnyi csodálat után jöhet a póráz. Minél hosszabb. Ha a kutya tiltakozik, legegyszerűbb megállni, odahívni, simogatni. Hamar megnyugszik.

Nünóval is majdnem így történt. A majdnem minden olyan kölyökre vonatkozik, aki anyjával, vagy apjával együtt kezd sétálni. Pizsi bemutatta Nünót minden barátjának. Első Iza volt. Ettől a pillanattól kezdve Iza átvette az anya szerepét.

Sétáltatáskor Pizsi igazította el a Nünóra ferde szemmel sandító kanokat, Iza a szukákat. Pár nap kellett csak hozzá, hogy a magabiztos, jó eszű kölök önállóan
tegye helyre a rámorduló felnőtteket. „Papa, mama úgyis megvéd.”

Ahhoz se kellett sok idő, hogy találkozzunk Lupival. Lupi egy utcáról befogadott szuka volt. Semmilyen kölyköt nem tűrt meg a közelében. Izát nem lehetett a közelébe engedni, nagyon utálták egymást. Pizsivel viszont országos barátok voltak, de első
találkozásukkor Lupi istenesen nekiugrott az akkor még kölyök vizslának.

Tudom, cirkuszolhattam volna, összeveszhettem volna Lupi gazdájával egy életre. Nem tettem. Sőt Lupi élete végéig szívem csücske lett.

Érdemes tudni, hogy a kölykök eligazítása morgással, fogak csattogtatásával jár a felnőtt részéről. Iszonyú visítással a kölyöktől. Kettejük szétválasztását azonnal meg
kell kezdeni, ugyanazzal a módszerrel, ahogyan két egymással verekedő kutyát. Első próbálkozásként leginkább higgadt, határozott ereszd paranccsal. Ha ez nem hat, mindkét kutyát hátsó combtöveinél megszorítva kell őket egymástól eltávolítani. Az ereszd ekkor sem maradhat el.

Pánikolni, sikítozni, hisztizni tilos. A főnök nem eshet pánikba. Az ő szava törvény. Megfelelő hangsúllyal kell szólni a kutyára. Akkor nincs más választása, csak az engedelmesség.

Lupi is hamar elengedte Pizsit. Egy karcolás sem esett rajta. Az eligazítás nem akadályozta abban, hogy továbbra is próbáljon barátkozni. Ezt végül siker koronázta.

Mikor Nünó nálunk volt kiderült Lupi viselkedésének oka is. Séta közben megszólította Lupit egy gazdája számára ismeretlen férfi. Lupi boldogan üdvözölte.

Az ezt követő beszélgetésből kiderült, a férfit régebben Lupi sétáltatására fogadta fel annak előző… Nem tudom mi a helyes kifejezés egy emberre, aki pénzért vesz egy különleges fajtájú kutyát, majd annak liezonjából született keverék kölykeit anyjuk szeme láttára megöli, végül az anyát utcára löki. Azt viszont nem csodálom, hogy ezután a szuka nem enged kölyköt a közelébe. A kölyök életét és saját helyzetét próbálja védeni.

Én, mikor Lupit megláttam, rögtön felkaptam Nünót. Tartottam attól, ha megijed kifuthat az úttestre. Az M3 autópálya mellett ez nem életbiztosítás.

Pizsi játszott egyet Lupival, én addig eltűntem Nünóval a szemük elől. Gyulám tartotta a frontot a játszó kutyák mellett. Amikor már a játéknak vége volt, Lupiék eltűntek szem elől, letettem Nünót. Ahogy azt én meg Móricka elképzelte. Nünó mint a villám lélekszakadva rohant Lupi után.

Mikor már tudtam levegőt venni, én is követtem. A szemem elé táruló látvány
megdöbbentett. Nünó volt az egyetlen kölyök, aki Lupival játszhatott. Igaz, ő a barátom kölyke státuszban volt, így nem fenyegette egyiküket sem veszély.

Nünó hamarabb lett szobatiszta, minthogy a pórázon sétálást elkezdtük volna. Két hét kellett hozzá. Közben átélt velünk egy költözést is. A szobatisztaságot megtartotta azután is, pedig földszintről költöztünk a tizedikre.

Még a földszintes idők járták, amikor komoly pitbull támadásnak lettem egyik főszereplője. A történet egyszerre vicces és siralmas. Szerintem.

Sétálni indultam a közel kilenc hetes vizslával. Aki még nem látott ilyet: volt vagy húsz centi, lobogó fülek, levélzöld szemek, sugárzó szeretet és boldogság egyszerre.

A szomszédos ház előtt találkoztunk Anyukával és Gyerekével. Nünó ragyog a boldogságtól, végre hozzáillő társaság. Gyerek repülne hozzá, ha Anyuka nem fogná a kezét. De fogja. Sőt visít:

  • Úristen! Kutya! Mi lesz most velünk?

Kutyagyerek döbbenten megáll. Rácsodálkozik Anyukára, aki eddigre elgáncsolta Gyereket, majd ráesett. Ijedtében a szomszédos fa alá ül remegni picit. Anyuka nem engedi, hogy felsegítsem.

  • Hogyisne! Felállunk, megesz a kutya!

Másnap sétából tartottunk hazafelé. Nünó elfáradt felkéredzkedett a karomba. Épp a
kisközért előtt jártunk, amikor meghallottam:

  • Borzasztó! Tegnap megtámadott minket egy pitbull. Csoda, hogy élve megúsztuk!

Ezt nem bírtam szó nélkül. Bementem a boltba és fennhangon jelentettem be:

  • Elnézést hölgyeim és uraim! Szeretném bemutatni önöknek a tegnapi támadás pitbullját.

Majd rámutattam a karomban alvó vizslabébire. Meg sem hallották. Így nem lehet horrort mesélni. Egy ilyen apró kölyökkutyából nem jön ki egy igazi TV-be illő rémtörténet.

Ezután érdekelne, a rémtörténetekből mi igaz. Arról nem szólva, a látleletes rémtörténetek esetében hányszor volt tettes az, akit áldozatnak kiáltottak ki. Meg kéne értenünk végre, az, hogy az emberi fajhoz tartozunk, nem adhat felmentést. Érdem is csak akkor lehet, ha emberségünk nem faji kérdés.

Nünó egy csoda volt, s az ma is. Nehéz szívvel vártam azt az időt, amikor gazdajelöltje elviszi. Szerettem volna, ha velünk marad, de apa és lánya egy lakásban nem igazán jó párosítás. Néhány nap múlva jött két Nünó számára sorsfordító telefonhívás, szinte egymás után.

Az első hívó Nünó gazdajelöltje volt:

  • Keress másik gazdát Nünónak!
  • Mi történt? Mitől vagy ilyen zaklatott?
  • Nemrég érkeztem haza. A lakásunk teljesen üres. Még a csillárok sincsenek meg. Most várom a rendőröket. Fogalmam sincs, miből rendezzük be újra, hogyan veszünk új ruhákat. Annyink van, amennyit reggel magunkkal vittünk.

Szóhoz se jutottam a döbbenettől. Ráadásul az, aki ilyen helyzetben képes a még haza sem vitt kutya sorsára gondolni, a legjobb kutyát is megérdemli.

Alig fél órára rá felhívott Morris gazdája:

  • Kéne még egy kutya! Nem maradt egy véletlenül?
  • Pont most szabadult fel egy szuka. De hogyhogy még egy kell?
  • A két gyerek folyton vitázik, melyiküké a kutya. Itthon is elfér, a keretbe is belefér. Ráadásul két kutya, pláne hogy testvérek csak jobban érzi magát, mint egy. Itt sétálhatnak kint a határban, úszhatnak a Dunában. Neki is jobb lesz itt, mint városon.
  • Igazad van. Ha jössz érte, hozd magaddal Morrist. Szeretném látni.

Jöttek másnap. Morris fejlődésén, viselkedésén meglátszott a kutyatársaság hiánya.
Elmentek. Két hét múlva beszéltünk legközelebb. Nünó új nevet kapott. Jól megvannak együtt.

A következő hónapban meglátogattam barátainkat Pizsivel. Náluk Huli, szintén Pizsi kölyke, él. Kitaláltuk, hogy Laciék nem laknak messze. Kértünk és kaptunk engedélyt a látogatásra.

Eddig tartott Nünó új neve. Köszöntem nekik:

  • Szia Nünó, szia Morris! – azóta a kicsi lány más névre nem hallgat.

Kimentünk a négy vizslával a határba. A három kan viháncolt, szaladgált. Nünó eltűnt a
letört kukoricásban. Némi levélzörgés, majd kiemelkedett, mintha tálcán emelték volna
fel. Körülnézett, visszaesett, ment tovább.

Lett is ebből nagy csoda! Ment utána a három kan is. Levélzörgés, négy zsinórra fűzött
vizsla kiemelkedett, eltűnt, és így tovább, egészen a Dunáig.

Ott Pizsi megmutatta a fiataloknak, milyen a vízi munka. Igaz, kacsa helyett bot volt a zsákmány. Az is megmutatta, egy zsákmányért egy kutya mehet. A többi türelmesen vár. Ha valamelyik kölyök indult a zsákmányért hamarabb, ő is türelmesen megvárta, míg az visszaért.

A valamelyik kölyök – természetesen – Nünó volt. Nem kis teljesítmény egy öt hónapos
kutyától megelőzni az apját. Pizsi akkor majdnem három éves volt. Ennyi idős korára egy kutya már kiteljesedik. Egy öt hónapos kölyök még messze van sebessége, ereje csúcsától.

Hat hónapos korára Nünó már felhajtotta, megfogta, sértetlenül lábhoz vitte az élő fácánt. Vadász nem kellett hozzá. A környékbeli vadászok viszont nagyon szerettek volna ilyen kutyát. Végül vadászok mellé ment dolgozni, Lacival.

Nemrég beszéltünk. Nünónak már kétszer születtek kölykei. Nagy keletjük volt a vadászok között.

  • És most melyik gyereké Nünó?
  • Nünó az enyém. A nagyobbik lánynak megtartottuk az egyik kölyköt. Képzeld, mindenki azt mondja, azon a kölykön valószínűleg az ős-vizsla jegyek jöttek elő.
  • Miben más, mint a többiek?
  • Sötétebb, erőteljesebb, mint a mostani magyar vizslák.

Iza


Vele nem laktunk együtt, de kutyáink legkedvesebb barátai közé tartozott. Igaz, részemről is szerelem volt első látásra. Ez az első látás egy tíz-tizenegy hetes ábrándos szemű, vágatlan fülű boxerlányra esett. Épp az aktuális oltást kapta, akkor jöttek hazafelé.

Nemsokra rá már játszhatott a többiekkel. Pizsi és közte talán két hónap a korkülönbség. Sokan mondják, hogy a vizsla és a boxer jól kijönnek egymással. Hogyne jönnének! Mindkét kutyafajta jóindulatú, játékos, fáradhatatlan (leszámítva a félreneveléseket, túltáplálásokat). Talán sose komolyodnak meg. (Bár Pizsi így lassan tíz évesen néha már komolyabbnak tűnik.)

Técivel való találkozásuk viszont váratott magára:

  • Én nem megyek annak a kutyának a közelébe! Mindenhol azt mondják, milyen veszélyes fajta! Még megeszi Izust!
  • Nóri! Te még királyfi se vagy, mégis hiszel a mesékben? Vegyél erőt magadon, próbálj meg a szemednek hinni!

Még véletlenül se próbálta, de egyszer Iza önállósította magát, odament Técihez. A bajok megelőzése érdekében egyikünk hideg borogatásért szaladt, másikunk
megakadályozta, hogy a holtsápadt gazdából kitörni készülő sikítás kiérjen.

A folytatás iszonyú volt. Iza pillanatok alatt tetőtől-talpig nyálas lett. Téci ugyanis ismerkedés gyanánt végignyalta egy mozdulattal. Ezután tomboló játék vette kezdetét, melynek vége bizony kutyafürdetés lett. Nyálas kutya porban játszik, sáros kutya lesz. Azért Ágit, Nóri anyját, ketten támogattuk, mikor először megnézte kettejük játékát.

Iza egy életre beleszeretett Técibe. Ha közeledtek kapunk felé, Iza mindig elkunyizta az aktuálisan lehozott labdát, játékot. Amint megkapta, rohant. Leült a kapunál, várta mikor mehet be. Ha a kapu kinyílt, rohant tovább szeretett Técijéhez, azaz az ajtónk elé. Találkozáskor első dolga volt a játékot odaadni. Letette Téci elé, majd leült. Farkcsóválva, ragyogó szemekkel leste, örül-e a másik az ajándéknak?

Jó természete, szeretetkészsége alapján úgy gondoltuk, ragyogó anya lesz. Nóri sokszor gondolt rá, esetleg nem boxer kannal, hanem Técivel kéne pároztatni, ha eljön az ideje. Ez az idő sosem jött el.

Iza másfél éves korában egyik nap nem tudott lábraállni. Állatorvos, vizsgálatok.
Eredmény: spondilózis. Gerincbetegség. Általában öreg németjuhászoknál fordul elő. Fiatal kutyáknál általában genetikai oka van. A kanok hordozók, a szukák betegek. Így volt. Emiatt Iza ivartalanítva lett. A tenyésztőt azonnal értesítettük.

Az értesítés eredménye elszomorító. Az illetékes aranykoszorús mestertenyésztő Iza
kan testvérét az utolsó lehetséges pillanatig fedezőkanként hirdette. Ez az utolsó
pillanat nem azt jelenti, hogy bármit is elértünk nála, vagy az illetékeseken keresztül, hanem azt, hogy egy kan idővel kiöregszik.

Ennyit az egy éves garanciáról, amit csak írásos szerződés esetén lehet érvényesíteni.
Nem kártérítést kértünk, csak annyit: Ne több beteg kutyát, ha el lehet kerülni. (Más kérdés, hogy több olyan kutyafajta is van, amelyiket egy éves kora után lehet csak
törzskönyvezni, az addig kialakulatlan fajtajegyek miatt.)

Iza sokszor szorult arra, ölben kelljen lehozni sétálni, ugyanúgy kelljen felvinni. A sok játék, mozgás, séta az oka, hogy még ma is jól van, annak ellenére, hogy idősebb, mint a boxerek átlagéletkora. Szerencséjére ma már ő is kertes házban lakik, így nem kell lépcsőznie.

(Iza tíz éves korában halt meg. Előzőleg túlélt három babéziás kullancsot. A negyedik vitte el.)

2007. dec. 21.

Biztos, hogy az állatok nem gondolkodnak?

Pizsiről hamarosan kiderült, vezetői ambíciói is vannak. Bármilyen kutyákkal sétált együtt, akármennyivel idősebb, erősebb kutyákból állt a saját falkája, ő lett a főnök. Pontosabban a vezér barátja.

Mindig figyelte, melyik kutyának mit mond a gazdája. Ha arra másodszor kellett szólni, Pizsi utánament és némi morgással eligazította. Néhány ilyen alkalom után a másik kutya meggyőződése lett: amit Pizsi morog a fülébe ugyanaz, mint amit gazdája akar. Erősítette pozícióját azzal is, hogy soha nem támadott meg egyetlen kutyát sem. Kizárólag hanggal és testtartással irányított.

Hamar elérte azt is bárki kapta el az eldobott labdát, mindig ő hozta vissza. Ekkoriban derült ki, a kutyák némelyike alkalmazza a cserét is. Ilyenkor az a kutya, aki megkívánta a másik kutya játékát, látványosan mutogat egy bármit (botot, falevelet, stb..) mindaddig, míg a másik ez iránt érdeklődést nem mutat. Ha eléri célját, átadja a valamit, majd magához veszi az áhított tárgyat.

Kíró ábrándos természetével talán észre se vette, mi történik körülötte. Téci viszont hamar megbarátkozott Pizsi helyzetével. Főleg azért, mert számára az evés központi kérdés volt. Gyorsan felmérte viszont, hogy Pizsi az ő barátja kell legyen, hiszen bármilyen finomat eszik, mindig hagy belőle. Ez akkor is így volt, mikor már Pizsi étvágya is normális lett.

Pizsi úgy négy éves koráig nem evett meg semmilyen kutyatápot. Ő addig úgy táplálkozott, mint régen Alex. Kíró és Téci sokszor figyelte csorgó nyállal a finom husit, egyebet, de ők azt kapták, amit gazdájuk adott. Jól esett nekik, hogy Pizsi révén mindig van házikoszt maradék.

A legjobb kajasztori is együttlakásuk idején esett meg. Karácsony alkalmából a három kutya fejedelmi vacsorát kapott tőlem ajándékba. Fejenként egy-egy sült csirkét, sajtos, tejfölös rizskörettel. Na akkor nem kellett őket külön etetni! Úgy esett mindegyik a tányérjának, mint aki soha nem evett.

Igen ám, de nem minden nap készül ugyanabból a kerítés! Jött a következő nap. Meg a
szokásos táp. Pizsinek csirke farhát olvadozott egy tálban.

Kíró megnézte, mit kapott. Jó alaposan. Aztán ránézett a gazdájára. Megint a tányérra. Végül leült a konyhapult elé, erősen nézte gazdáját, miközben orrával a farhát felé mutogatott:

  • Most mit jössz nekem ezzel a hülye táppal?! Figyu! Ott van fönn, ami nekem való! Abból nem lehetne kapnom?

Mit ne mondjak, nem aratott osztatlan sikert a karácsonyi vacsora.

Ezután még egy ideig együtt laktunk. Közben Kíró egyik nap rosszul lett. Irány az állatorvos, kivizsgálás. A diagnózis: szívnagyobbodás. Várható kimenetel: két hét élet.

Jöttek a gyógyszerek, homeopátiás szerek. Javaslatom, miszerint próbálkozzunk gyógynövény keverékkel is, elutasításra került. Így Kíró engedély nélkül kapta. Két héttel később ismét vizsgálat. Az orvosi vélemény:
  • Nem tudom, mitől van ilyen állapotban a kutya. A múltkori eredmények alapján és a kapott szerek ismeretében képtelenség!
  • Miért? Olyan rossz az állapota?
  • Nem. Jelenleg tünetmentes a mérések alapján.
Persze, hogy rögtön felhívtak.

  • Te adtál valamit Kírónak?
  • Hogyne adtam volna! Nem várhatod el tőlem, hogy a szenvedését nézzem!

Miután az orvossal megbeszéltük a részleteket, engedéllyel kapta továbbra is a gyógynövény keveréket. A szer nem tett csodát. Annyit sikerült elérni, hogy Kíró még egy évet élt. Tünetmentesen.

Egyik nap séta után evett, majd bement a helyére. Mire gazdája beért a konyhából, már nem élt. Halála fájdalommentes volt. Nem tartott tovább, mint két lépésnyi idő.

Pizsi

Születésétől ismerem. Barátaink szukája volt az anyja. Ahogy járni megtanult kiválasztott. Pizsi maga volt a ma született bárányos ártatlanság, egyben maga volt a választékos rafinéria.

Minden látogatásunk alkalmával jött, hízelgett, hangja se volt. Pici volt, vékonyka, még akkor is, mikor hazavittük. Kicsit ijedten vártam, mit szól majd Kíróhoz, Técihez. A többiek már előre készültek a cikizésre.

Az apró, szelíd vizslabébi mikor meglátta a többieket felugrott az ágy szélére. Megmutatta, tud ugatni. A nagy pitbull láznak köszönhetően rögtön neve is lett:

  • Biztos, hogy magyar vizslát hoztál haza? Nem lehet, hogy kicsit keményebb, esetleg pizsla? – Így lett Pizsi.

Ők nem tudhatták, mi is csak kapiskáltuk, a magyar vizsla más, mint gondolják. Tényleg mindenes, de csak formára kutya. Ő is tisztában van ezzel, magát a kutyák és az emberek között helyezi el. Mindene a gazda társasága. (Még az udvarra is csak velem jön ki. Más kérdés, hogy utána kint elvan a többiekkel.)

Pizsi heteken át csak zöldséget és gyümölcsöt evett. Tisztára vega kutyának indult. Rövidesen hajlandó volt megenni a házi kosztot is. Akkor sokáig úgy tűnt, törpevizsla lesz. Aztán hamarosan kiderült, a vizsla fejlődése mindig három lépésben történik:

  1. Agyfejlődés, rafinérianövesztéssel.
  2. Körülbelül kétkutyányi bőrt ereszt magára. Pont akkorát, hogy lépten-nyomon húzhassa maga után.
  3. Belenő az előzőleg növesztett bőrbe, egyidejűleg rádupláz az első pontra is

Előbb – utóbb felnőtt lesz. Ekkor már csak az első pont ismétlődik. Lehet, hogy ez hihetetlennek tűnik, de a magyar vizsla az a kutyafajta, amelyik úgy tudja ötvözni az
engedelmességet az engedetlenséggel, hogy egy rutintalan gazda szent meggyőződése lesz: az ő kutyájánál engedelmesebb nincs a Földön. Közben a kutya azt csinál, amihez kedve van.

Pizsi eleinte mindenhova jött velünk. Többnyire sporttáskában. Munka közben az íróasztalom fiókjában aludt. Amikor már megkapta a sétához szükséges oltásokat, a helyzet megváltozott, de akkor is sokszor vittem magammal.

Mikor Pizsi már túl volt az oltásokon, jutott eszembe, mennyire ütődött voltam, hogy nem vittem le már korábban. A másik két kutyától nem lett beteg, tehát oda nyugodtan vihettem volna sétálni, ahova a többieket. Ezt a tudást a későbbiekben rendszeresen alkalmaztam kölyökkutyáknál.

Miután dolgozni is járt velünk hamarosan megismerkedett a macskákkal. Ott, ahol irodát béreltünk, élt néhány faxon érkezett macska. Hittem én. Aki már látott macskát és tudja, mennyit eszik az naponta, azt is tudja, hány macska kell napi hat kiló
élelem elfogyasztásához. Igazából pont annyian voltak.

Embert minősítő az, hogy ezek a macskák hamarabb barátkoztak meg Pizsivel, minthogy bármelyiket megérinthettem volna.

Az első macskát, aki hagyta magát megsimogatni színe és mintázata miatt Mikkamakkának neveztem el. Bár pont annyira volt Miska, mint én. Egy tündérien
kedves nőstény volt. Nyakán hurok nyoma, fél szeme kiszúrva. Mégis mert szeretni. Még sok tanulnivalónk van...

A következő kettő kandúr volt. Csájni és Gorbi. Előbbi ferde szeme miatt kapta a nevét. Utóbbi teste hófehér volt, kivéve a homlokán lévő jellegzetes cirmos foltot. Ehhez szurokfekete farok tartozott. A negyedik Cidri. Ő talán kölyök volt, talán nagyon fejletlen.

Ők négyen minden este jöttek. Ettek egy keveset Pizsi tányérjából, természetesen a tulaj engedélyével. Ezt követte egy félórás közös hancúrozás, majd mind a négy
macska elvonult saját csapatával.

Rövid idill volt. Egyik este nagy botrány volt a cégnél. Tudom, én csináltam. Mikkamakkát agyonverték. A tettest elbocsátották. A felbujtót nem. A
macskákat ki akarták irtatni.

Minden tiszteletem a cégé, akit a feladat elvégzésére kihívtak. Közölték az illetékesekkel:

  • Mi befogjuk a macskákat. További sorsuk állatmenhelyi elhelyezés lesz. A véletlenül be nem fogott macskák megmérgezése, kínzása esetén számíthatnak feljelentésünkre.

Elgondolkodtató, mennyivel más az irodát bérbeadó cég hozzáállása, mint egy másiké,
amelyik a szomszédos utcában volt.

A másik cégnél két őrkutya és két papagáj volt az állandó lakó. A papagájoknak az előtér egy része szolgált lakóhelyül. Nyaranta ezt a részt egybenyitották egy ráccsal elzárt, fedett szabadtéri területtel. A cég tulajdonosa nem budapesti. Amikor idejét Pesten töltötte, mindig magával hozta két saját kutyáját is.

Ennél a cégnél az állatokkal kapcsolatos hozzáállást a két őrkutya életmódja mutatja igazán. A két kutya napközben kennelben töltötte idejét. A kennel úgy száz négyzetméter. Van benne két kutyaház, egy kerti pavilon és egy mini szökőkút. A kutyaházak szorosan a fal mellett. Így védett hely, árnyék és víz mindig akad.

Minden műszakban a biztonsági őrök egyike sétálni vitte a kutyákat. Az napi három séta. Éjszakára szabadon voltak az egész területen. Az a kutya, akit így tartanak, biztosan vigyáz a házra. Nem a vadítás, vagy a kutyaiskola a kulcs.

Az időnként ott tartózkodó két bobtail ugyanilyen elbánásban részesült. A négy
kutyát csak akkor kellett egymástól elzárni, mikor a bobtail szuka tüzelt. Minden más időszakban jól kijöttek egymással.

Hogyan etessük meg egy kutyával a zöldséget akkor is, ha nem akarja

Hozzávalók:
  • Reggelire eltett párolt zöldség,
  • Evés közben becsengető szomszéd,
  • A zöldség iránt érdeklődő másik kutya.
Ez a reggelim meg Kíró első és utolsó zöldségevésének hiteles története. Tányér nem tört, mert Kíró felülta székre, úgy reggelizett. Nem tudtam rászólni, csak gazdáját küldtem be a szobába – kézjelekkel – és kint maradtam. Röhögni.

A kutya se előtte, se utána nem vett el semmit az asztalról. Annak a fránya kölyöknek viszont meg kellett mutatni valahogy, ki az úr a házban a gazdák után.

Kíró és Téci egyetlen vitás területe amúgy az evés volt. Hihetetlen mozgásigényük levezetése után ugyanolyan hihetetlen étvágyuk volt. Nem lehetett őket együtt etetni, mert morgáshegyek közben csak egymás tányérjának tartalmával foglalkoztak.

Rövid idilljükbe nemsokára új családtag érkezett egy nyolchetes magyar vizsla kan személyében.

2007. dec. 16.

Kedves Gazdik!

Ha egy másik kutya megharapja az önökét, az nem a más kutyájának fáj. A másik gazda megbüntettetése nem hozhatja vissza az önök kutyájának egészségét, súlyos esetben életét.

Szerencsére Téci jól kezelhető volt megfelelni vágyó természete miatt, így nem történt baleset. Meg a szájkosár is jól jött időnként. Azért nem jó érzés saját kutyánkat azért elzárni a labdázás, futkosás örömétől, mert mások felelőtlenül, hiúságuk teljes fényében tündökölve nem hajlandók érezni, gondolkodni.

A fentieket nem véletlenül írtam, mint ahogy az sem véletlen, hogy egyeseket gazdának, míg másokat gazdinak szólítok a történet során.

Egyik kedvenc történetem Silver, az ezüst-fehér husky kan és gazdija esete volt. Silver póráz nélkül sétált, gazdika az eget leste. Téci épp sétálni indult, pórázon, szájkosárban. Viktor – miután meglátta, hogy kik sétálnak arrafelé – azonnal ellenkező irányba indult. Silver utánuk. Gazdikát figyelmeztettük:

  • Vissza kéne hívni Silvert, mielőtt baj lesz!

A válasz: gazdika elővette mobiltelefonját, majd hátat fordítva az eseményeknek hosszú trécselésbe kezdett. Azért hárman leszedtük Silvert Téciről. Komoly önfegyelem kellett hozzá, hogy saját magunk és Téci sérülését kockáztatva a szájkosár maradjon.

A másik történet egy korára és pozíciójára hiú gazdihoz fűződik. Ő kitalálta, olyan helyzetet teremt, aminek következtében majd jól feljelenti a veszélyesnek titulált kutya gazdáját. Rendszeresen figyelte az ablakból, mikor megy Téci sétálni. Ő kutyájával azonnal, szándékosan ugyanarra. Szerencsétlen kutyája borzasztóan félt minden olyan kutyától, aki rámordult.

Gyönyörű látvány volt az ilyen séták csúcsa. Ha élet és egészség nem múlik rajta, sírva fakadok a nevetéstől. Gazdika rohanvást sétál Téciék után, miközben szelíd, félős kutyáját húzza maga után. Utóbbit időnként ülve kell húzni.

Embert téveszméiről csak egy módon lehetett lebeszélni: megígértem neki, tanúkat állítok vele szembe, akik bármilyen fórumon igazolják szándékosságát. Dúlva-fúlva indult elfele. Arra a kérdésre, hogy szokott-e kutyája egészségével, igényeivel törődni, kiköpött, majd szó nélkül távozott.

Téci


Törzskönyvi keresztneve Brian volt. Gyerekem Taylornak keresztelte, valami nagy, erős boxolóról. Egy gyönyörű szürke-drapp tigriscsíkos amstaff kölyök volt. Nyolc hetes. Kicsi fiam hazahozta, aztán összecsomagolt és elutazott két hétre.

Az első két hét alatt a kutya mindenhova jött velem, még dolgozni is. Még keveset tudtam a felnőtt kutya – kölyökkutya viszonyokról, így nem mertem otthon hagyni.

Két hét után hazajött a gazdija. Megjegyezte, ha így megy tovább, elszeretem a kutyáját. Pedig a kutya nem olyan. A kutya feltétel nélkül képes szeretni mindazon családtagokat, barátokat, akik őt szeretik. Ez még két felnőtt kan, vagy szuka kutyára
is igaz.

Taylorról hamarosan kiderült, igazából Téci. Ez a neve lett a végleges, merthogy egy szeretetre, elismerésre vágyó, cicaszerűen hízelgő természetű jószág volt. Taylor Cicus.

Amstaffokra jellemzően egyenes jellemű, egyszerű gondolkodású kutya volt. Imádta a játékot és minden olyan kutyafajtát, amelyikből egy sem harapta meg őt. Szukával, kölyökkel mindig barátságos, kedves volt, függetlenül annak fajtájától.

Érdekes volt számomra, hogy a rövid szőrű kutyák szimpatikusabbak voltak számára a hosszú szőrűeknél. Egy rövid szőrű kannal összebarátkoztatni körülbelül hatvan százalék esélyű volt, míg egy hosszú szőrűvel ez az esély jelentősen csökkent. Juhász és szánhúzó típusok esetében a lehetőség (egy belga juhász, egy husky és egy német juhász jóvoltából) pontosan nulla volt.

Kírón kívül is volt egy dobermann barátja egészen addig, amíg egyszer közös játékuk közben Kíró le nem jött sétálni. Ekkor Téci elkezdett csodálkozni és a maga módján gondolkodni. Megnézte, megszagolta mindkét dobermannt, majd megugatta azt, akivel addig játszott. Azóta is azon a véleményen vagyok, csak azt mondhatta:

  • Te nem lehetsz az én barátom, hiszen az én barátom itt áll mellettem.

Abból gondolom ezt, hogy attól kezdve addigi játszótársára soha többet rá sem nézett.

Szép jeleneteket láttam emberek részéről. Téci úgy fél éves lehetett, amikorra látogatóink egyre sápadtabbak lettek. Mivel a kutya láthatóan örült mindegyiknek, végül egyszer nem bírtam szó nélkül.

  • Béla! Simogasd már megazt a szerencsétlen kutyát! Azt se tudja, hogy örüljön neked.

A simogatás meglett. Béla bár izzadt, sápadt, remegett a keze, tudta, ha én bízom a kutyában, ő is megbízhat benne. Azért a simihez kísérő is járt:

  • Tudod, Taylorka, én minden olyan kutyától félek, akinek nagyobb a feje, mint az enyém.

A kutyát egyáltalán nem érdekelte a szöveg és a kísérő tünetek. Számára csak az volt fontos, eggyel többen szeretik.

Téci mellett tanultam meg, hogyan kell minden mozgó élőlényt a kutyánál hamarabb észrevenni, ezzel egyidejűleg felmérni a várható következményeket.

A legnehezebb a kutyagazdik várható viselkedését volt felmérni. Mai napig sem tudok napirendre térni az olyan gazdák viselkedése felett, akik megjelenés alapján határozzák meg kutyájuk jellemét (szép a kutyám, tehát biztosan nem támadó típusú).

Ez végtelenül felelőtlen hozzáállás például egy husky, vagy malamut esetében. Mindkét fajta gyönyörű, de kőkemény viszonyok közül jött. Olyan helyről, ahol csak egy vezérkutya van és ahol csak a rangidős nősténynek lehet kölyke. Nem véletlen, hogy ilyen kutyafajtáknál fordult elő családon belüli csecsemők megtámadása. A gazdának amúgy kötelessége bemutatni a hazahozott gyereket a kutyának – sajátjaként. A kutya ebből tudja: a jövevény családtag, a vezérnek fontos, bántani tilos.

A másik döbbenetes gazdiviselkedés: „Hiába próbálsz kikerülni, akkor is odaviszem a kutyámat! Ha a tied megtámadja, majd jól megbüntetnek!”

2007. dec. 1.

A dobermann jól érzi magát

Könnyű megállapítani, hiszen olyankor hátracsapja a fülét. Egyszerűbb lelkületű kutya esetében ez simogatásra várva, vagy aközben, szeretett ismerős felbukkanásakor, játék előzményeként fordul elő. Kíró ilyen volt.

Nade létezik a dobermann kaján változatban is. Ilyen egy szomszédos cégnél dolgozó biztonsági őr kutyája volt. Bárki jött, ha a kutya hátracsapta a fülét, muszáj volt kikerülni. A kutya ilyenkor megvárta, míg a jövevény elhalad mellette. Jó esetben csak ráijesztett az illetőre, de egyszer felugrott és fejbe verte szájkosarával azt, aki előzőleg elment mellette.

Mindezek után a kutya
boldog mosollyal vette tudomásul gazdija szidását. Úgy gondolom ennek a kutyának szeretet és törődéshiánya volt. Ha galibát csinált, gazdija azonnal foglalkozott vele. Mindegy hogyan, de csak rá figyelt.

Kírónak viszont igazi gazdája volt. Olyan, aki mindig szakított rá időt, hogy együtt legyenek. Amúgy mondhatjuk, Dodó is, ő is, meg az ezután jött többiek is jól jártak egy ilyen nagy létszámú, teljesen különböző időbeosztású csapattal. Bárki ment, előtte kutyát sétáltatott. Bárki jött, érkezés után kutyát sétáltatott. Mindet. Aztán foglalkozott csak a saját kutyájával. Ez kutyánként napi öt óra séta, játék, ebből nagyjából két óra együttlét a gazdával.

Most lehet sajnálni a lakótelepi kutyákat. A kertes házban lakó kutyák közül nemigen van olyan, akivel ennek akár a töredékét is foglalkoznának. A tartási körülményekről nem is beszélve.

Gondolom mindenki számára egyértelmű: ha a kutya bent lakik – netán ágyban alszik – az a kutya tisztán és egészségesen tartását automatikusan kell, hogy jelentse. Se koszos, se büdös, se bolhás, se férges, se beteg lakó és hálótársat nem kíván senki. Nem fordulhat elő a nincs kedvem letörölni, állatorvoshoz vinni típusú hozzáállás.

Viszont tudomásul kell venni, lakásban tartott kutya (kutyák, macskák) mellett csak akkor lesz csili-vili rend, ha a családban főállású, 24 órás munkaidejű otthontakarító is él. Szőnyeghasználat nem ajánlott.

Kíró nem sokáig maradt egyedül. Viktor egyszercsak felhívott:

  • Találtam egy kölyköt! Megveszem, hazaviszem, jó?
  • Biztosan kell neked most kutya?
  • Ezt nagyon szeretném.
Nem rajongok azért, ha úgy lesz kutyám, hogy előzőleg meg sem nézhettük egymást. Fiam akkori elfoglaltságai miatt biztos volt, nem az ő kutyája lesz. Dodó halálát még nem hevertem ki. Nemigen voltam felkészülve egy új kutyára. Mondjuk választásom se volt, hiszen papírforma szerint nem az én kutyám. Néhány óra múlva megérkezett: Téci