Minden látogatásunk alkalmával jött, hízelgett, hangja se volt. Pici volt, vékonyka, még akkor is, mikor hazavittük. Kicsit ijedten vártam, mit szól majd Kíróhoz, Técihez. A többiek már előre készültek a cikizésre.
Az apró, szelíd vizslabébi mikor meglátta a többieket felugrott az ágy szélére. Megmutatta, tud ugatni. A nagy pitbull láznak köszönhetően rögtön neve is lett:
Biztos, hogy magyar vizslát hoztál haza? Nem lehet, hogy kicsit keményebb, esetleg pizsla? – Így lett Pizsi.
Ők nem tudhatták, mi is csak kapiskáltuk, a magyar vizsla más, mint gondolják. Tényleg mindenes, de csak formára kutya. Ő is tisztában van ezzel, magát a kutyák és az emberek között helyezi el. Mindene a gazda társasága. (Még az udvarra is csak velem jön ki. Más kérdés, hogy utána kint elvan a többiekkel.)
Pizsi heteken át csak zöldséget és gyümölcsöt evett. Tisztára vega kutyának indult. Rövidesen hajlandó volt megenni a házi kosztot is. Akkor sokáig úgy tűnt, törpevizsla lesz. Aztán hamarosan kiderült, a vizsla fejlődése mindig három lépésben történik:
- Agyfejlődés, rafinérianövesztéssel.
- Körülbelül kétkutyányi bőrt ereszt magára. Pont akkorát, hogy lépten-nyomon húzhassa maga után.
- Belenő az előzőleg növesztett bőrbe, egyidejűleg rádupláz az első pontra is
Előbb – utóbb felnőtt lesz. Ekkor már csak az első pont ismétlődik. Lehet, hogy ez hihetetlennek tűnik, de a magyar vizsla az a kutyafajta, amelyik úgy tudja ötvözni az
engedelmességet az engedetlenséggel, hogy egy rutintalan gazda szent meggyőződése lesz: az ő kutyájánál engedelmesebb nincs a Földön. Közben a kutya azt csinál, amihez kedve van.
Pizsi eleinte mindenhova jött velünk. Többnyire sporttáskában. Munka közben az íróasztalom fiókjában aludt. Amikor már megkapta a sétához szükséges oltásokat, a helyzet megváltozott, de akkor is sokszor vittem magammal.
Mikor Pizsi már túl volt az oltásokon, jutott eszembe, mennyire ütődött voltam, hogy nem vittem le már korábban. A másik két kutyától nem lett beteg, tehát oda nyugodtan vihettem volna sétálni, ahova a többieket. Ezt a tudást a későbbiekben rendszeresen alkalmaztam kölyökkutyáknál.
Miután dolgozni is járt velünk hamarosan megismerkedett a macskákkal. Ott, ahol irodát béreltünk, élt néhány faxon érkezett macska. Hittem én. Aki már látott macskát és tudja, mennyit eszik az naponta, azt is tudja, hány macska kell napi hat kiló
élelem elfogyasztásához. Igazából pont annyian voltak.
Embert minősítő az, hogy ezek a macskák hamarabb barátkoztak meg Pizsivel, minthogy bármelyiket megérinthettem volna.
Az első macskát, aki hagyta magát megsimogatni színe és mintázata miatt Mikkamakkának neveztem el. Bár pont annyira volt Miska, mint én. Egy tündérien
kedves nőstény volt. Nyakán hurok nyoma, fél szeme kiszúrva. Mégis mert szeretni. Még sok tanulnivalónk van...
A következő kettő kandúr volt. Csájni és Gorbi. Előbbi ferde szeme miatt kapta a nevét. Utóbbi teste hófehér volt, kivéve a homlokán lévő jellegzetes cirmos foltot. Ehhez szurokfekete farok tartozott. A negyedik Cidri. Ő talán kölyök volt, talán nagyon fejletlen.
Ők négyen minden este jöttek. Ettek egy keveset Pizsi tányérjából, természetesen a tulaj engedélyével. Ezt követte egy félórás közös hancúrozás, majd mind a négy
macska elvonult saját csapatával.
Rövid idill volt. Egyik este nagy botrány volt a cégnél. Tudom, én csináltam. Mikkamakkát agyonverték. A tettest elbocsátották. A felbujtót nem. A
macskákat ki akarták irtatni.
Minden tiszteletem a cégé, akit a feladat elvégzésére kihívtak. Közölték az illetékesekkel:
Mi befogjuk a macskákat. További sorsuk állatmenhelyi elhelyezés lesz. A véletlenül be nem fogott macskák megmérgezése, kínzása esetén számíthatnak feljelentésünkre.
Elgondolkodtató, mennyivel más az irodát bérbeadó cég hozzáállása, mint egy másiké,
amelyik a szomszédos utcában volt.
A másik cégnél két őrkutya és két papagáj volt az állandó lakó. A papagájoknak az előtér egy része szolgált lakóhelyül. Nyaranta ezt a részt egybenyitották egy ráccsal elzárt, fedett szabadtéri területtel. A cég tulajdonosa nem budapesti. Amikor idejét Pesten töltötte, mindig magával hozta két saját kutyáját is.
Ennél a cégnél az állatokkal kapcsolatos hozzáállást a két őrkutya életmódja mutatja igazán. A két kutya napközben kennelben töltötte idejét. A kennel úgy száz négyzetméter. Van benne két kutyaház, egy kerti pavilon és egy mini szökőkút. A kutyaházak szorosan a fal mellett. Így védett hely, árnyék és víz mindig akad.
Minden műszakban a biztonsági őrök egyike sétálni vitte a kutyákat. Az napi három séta. Éjszakára szabadon voltak az egész területen. Az a kutya, akit így tartanak, biztosan vigyáz a házra. Nem a vadítás, vagy a kutyaiskola a kulcs.
Az időnként ott tartózkodó két bobtail ugyanilyen elbánásban részesült. A négy
kutyát csak akkor kellett egymástól elzárni, mikor a bobtail szuka tüzelt. Minden más időszakban jól kijöttek egymással.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése