Rá egy évre jelentkeztek. Elmondták, úgy jutottam eszükbe, hogy Zsófi tüzel, de a kant, akivel megpróbálták összehozni, elzavarja.
Pizsikémről kiderült rögtön, az udvarlásban is mester. Hamar meggyőzte a lányt, ő az igazi. Lett is belőle kilenc álomszép, egyforma vizslagyerek. Olyan egyformák voltak, hogy színes szigetelőszalag csíkokat húztak a farkukra, meg lehessen őket különböztetni.
Születésük másnapján mentünk először látogatóba. Zsófi azonnal megengedte Pizsinek, hogy megnézze, megszaglássza a kölyköket. Rendszeresen látogattuk őket. Az egyetlen affér az volt, hogy Pizsi nem engedte a kölykökhöz a lakásban lakó egyik férfit, amikor az már nem volt szomjas.
A kilenc kölyökből ötnek én találtam gazdát. Éppen gazdajelöltekkel voltam látogatóban, mikor az aprók igencsak produkálták magukat. Válogattak a maguk módján. Mondtam Nórinak:
- Szerintem fergeteges kani lesz Tamásból. (Ő volt az ötödik, az egyetlen farral született. Ettől lett Fonák Tamás.)
- Abból? Ugyan már! Majd az a fehér jelzésű! – jött a válasz Zsófi papírforma szerinti gazdijától. (Az igazi gazda még kiskorú volt Zsófi beszerzésekor.)
- Érdekes lenne! Ő ugyanis szuka. – válaszoltam.
- Az nem létezik! Ő itt a főkolompos. Bármi történik, minden az ő ötlete.
Morris úgy került gazdához, hogy annak vizsláját ellopták. Másikat keresett. Megtalálta. Egy hét múlva felhívott:
- Képzeld, Morrist is megpróbálták elcsalogatni!
- És?
- Kölyök létére igen hangos morgással válaszolt.
- Akkor ő tényleg a ti kutyátok lett.
Testvére – az a fehér jelzésű szuka – nyolc hetes korában hozzánk került, átmenetileg, mivel leendő gazdájának megígértem, oltott, szobatiszta kutyát vihet haza. Először Nünüke lett, lévén kis szőrős izé. Hamar kiderült, természete inkább egy kíváncsi, minden lében kanál kismanóra hajaz. Így végül Nünó lett.
Ő volt az első kölyök, aki oltatlanul kijött velünk sétálni. Ennek az volt a logikája, hogyha Pizsitől nem lett beteg eddig, akkor valószínűleg egészséges az apja is, annak barátai is. Ha nem engedjük neki, hogy ételmaradékban, végtermékekben kurkásszon, a terület sem veszélyes.
Nyakörvhöz, pórázhoz szoktatni a kölyköt két és hat hónapos kora között érdemes. Előtte a szabadon követést kell gyakorolni. A kisebb kölyök még nem olyan bátor. Szívesebben követi a gazdát, hiszen mellette nem eshet baja.
Ezt az új helyre érkezéskor kell elkezdeni: hívni kell a kutyát, körbevezetni a területen, bemutatni mindenkinek. Rögtön el kell kezdeni a megáll, vár, ül parancsok gyakorlását is. Aztán ugyanígy elkezdeni a sétáltatást.
Nincs félnivaló attól, hogy a kutyával meg kell értetni, a parancsok jelentését. Azt a kutyák tudják. Úgy születnek. Csak az egymás közötti hangot kell ilyenkor megtalálni, mindkét félnek megtanulni.
Nem jó módszer viszont városi kutyának külön szót kitalálni a járda szélén megálláshoz. Majdnem baleset lett a „járda van” kifejezésből és a kutyában ahhoz kapcsolódó képből egy falusi séta során. Falun ugyanis nincs városi járdára emlékeztető szegély. Autó viszont jön. Iza megkapta a parancsot, de nem állt meg. Semmit sem látott, ami az
úttest kezdetét jelzi.
Rövidesen eljön az ideje annak, hogy megkapja nyakörvét, pórázát. Fontos, hogy azok újak legyenek. Ha más kutya szaga van rajta, félelmet kelthet, hiszen az ismeretlen vetélytársat jelez. A nyakörv feladása után azonnal tudatni kell vele, milyen szép lett. A nyakörv ne legyen szoros! Az a kutya, akit szeretnek, nem akar elszökni.
Néhány napnyi csodálat után jöhet a póráz. Minél hosszabb. Ha a kutya tiltakozik, legegyszerűbb megállni, odahívni, simogatni. Hamar megnyugszik.
Nünóval is majdnem így történt. A majdnem minden olyan kölyökre vonatkozik, aki anyjával, vagy apjával együtt kezd sétálni. Pizsi bemutatta Nünót minden barátjának. Első Iza volt. Ettől a pillanattól kezdve Iza átvette az anya szerepét.
Sétáltatáskor Pizsi igazította el a Nünóra ferde szemmel sandító kanokat, Iza a szukákat. Pár nap kellett csak hozzá, hogy a magabiztos, jó eszű kölök önállóan
tegye helyre a rámorduló felnőtteket. „Papa, mama úgyis megvéd.”
Ahhoz se kellett sok idő, hogy találkozzunk Lupival. Lupi egy utcáról befogadott szuka volt. Semmilyen kölyköt nem tűrt meg a közelében. Izát nem lehetett a közelébe engedni, nagyon utálták egymást. Pizsivel viszont országos barátok voltak, de első
találkozásukkor Lupi istenesen nekiugrott az akkor még kölyök vizslának.
Tudom, cirkuszolhattam volna, összeveszhettem volna Lupi gazdájával egy életre. Nem tettem. Sőt Lupi élete végéig szívem csücske lett.
Érdemes tudni, hogy a kölykök eligazítása morgással, fogak csattogtatásával jár a felnőtt részéről. Iszonyú visítással a kölyöktől. Kettejük szétválasztását azonnal meg
kell kezdeni, ugyanazzal a módszerrel, ahogyan két egymással verekedő kutyát. Első próbálkozásként leginkább higgadt, határozott ereszd paranccsal. Ha ez nem hat, mindkét kutyát hátsó combtöveinél megszorítva kell őket egymástól eltávolítani. Az ereszd ekkor sem maradhat el.
Pánikolni, sikítozni, hisztizni tilos. A főnök nem eshet pánikba. Az ő szava törvény. Megfelelő hangsúllyal kell szólni a kutyára. Akkor nincs más választása, csak az engedelmesség.
Lupi is hamar elengedte Pizsit. Egy karcolás sem esett rajta. Az eligazítás nem akadályozta abban, hogy továbbra is próbáljon barátkozni. Ezt végül siker koronázta.
Mikor Nünó nálunk volt kiderült Lupi viselkedésének oka is. Séta közben megszólította Lupit egy gazdája számára ismeretlen férfi. Lupi boldogan üdvözölte.
Az ezt követő beszélgetésből kiderült, a férfit régebben Lupi sétáltatására fogadta fel annak előző… Nem tudom mi a helyes kifejezés egy emberre, aki pénzért vesz egy különleges fajtájú kutyát, majd annak liezonjából született keverék kölykeit anyjuk szeme láttára megöli, végül az anyát utcára löki. Azt viszont nem csodálom, hogy ezután a szuka nem enged kölyköt a közelébe. A kölyök életét és saját helyzetét próbálja védeni.
Én, mikor Lupit megláttam, rögtön felkaptam Nünót. Tartottam attól, ha megijed kifuthat az úttestre. Az M3 autópálya mellett ez nem életbiztosítás.
Pizsi játszott egyet Lupival, én addig eltűntem Nünóval a szemük elől. Gyulám tartotta a frontot a játszó kutyák mellett. Amikor már a játéknak vége volt, Lupiék eltűntek szem elől, letettem Nünót. Ahogy azt én meg Móricka elképzelte. Nünó mint a villám lélekszakadva rohant Lupi után.
Mikor már tudtam levegőt venni, én is követtem. A szemem elé táruló látvány
megdöbbentett. Nünó volt az egyetlen kölyök, aki Lupival játszhatott. Igaz, ő a barátom kölyke státuszban volt, így nem fenyegette egyiküket sem veszély.
Nünó hamarabb lett szobatiszta, minthogy a pórázon sétálást elkezdtük volna. Két hét kellett hozzá. Közben átélt velünk egy költözést is. A szobatisztaságot megtartotta azután is, pedig földszintről költöztünk a tizedikre.
Még a földszintes idők járták, amikor komoly pitbull támadásnak lettem egyik főszereplője. A történet egyszerre vicces és siralmas. Szerintem.
Sétálni indultam a közel kilenc hetes vizslával. Aki még nem látott ilyet: volt vagy húsz centi, lobogó fülek, levélzöld szemek, sugárzó szeretet és boldogság egyszerre.
A szomszédos ház előtt találkoztunk Anyukával és Gyerekével. Nünó ragyog a boldogságtól, végre hozzáillő társaság. Gyerek repülne hozzá, ha Anyuka nem fogná a kezét. De fogja. Sőt visít:
Úristen! Kutya! Mi lesz most velünk?
Kutyagyerek döbbenten megáll. Rácsodálkozik Anyukára, aki eddigre elgáncsolta Gyereket, majd ráesett. Ijedtében a szomszédos fa alá ül remegni picit. Anyuka nem engedi, hogy felsegítsem.
Hogyisne! Felállunk, megesz a kutya!
Másnap sétából tartottunk hazafelé. Nünó elfáradt felkéredzkedett a karomba. Épp a
kisközért előtt jártunk, amikor meghallottam:
Borzasztó! Tegnap megtámadott minket egy pitbull. Csoda, hogy élve megúsztuk!
Ezt nem bírtam szó nélkül. Bementem a boltba és fennhangon jelentettem be:
Elnézést hölgyeim és uraim! Szeretném bemutatni önöknek a tegnapi támadás pitbullját.
Majd rámutattam a karomban alvó vizslabébire. Meg sem hallották. Így nem lehet horrort mesélni. Egy ilyen apró kölyökkutyából nem jön ki egy igazi TV-be illő rémtörténet.
Ezután érdekelne, a rémtörténetekből mi igaz. Arról nem szólva, a látleletes rémtörténetek esetében hányszor volt tettes az, akit áldozatnak kiáltottak ki. Meg kéne értenünk végre, az, hogy az emberi fajhoz tartozunk, nem adhat felmentést. Érdem is csak akkor lehet, ha emberségünk nem faji kérdés.
Nünó egy csoda volt, s az ma is. Nehéz szívvel vártam azt az időt, amikor gazdajelöltje elviszi. Szerettem volna, ha velünk marad, de apa és lánya egy lakásban nem igazán jó párosítás. Néhány nap múlva jött két Nünó számára sorsfordító telefonhívás, szinte egymás után.
Az első hívó Nünó gazdajelöltje volt:
- Keress másik gazdát Nünónak!
- Mi történt? Mitől vagy ilyen zaklatott?
- Nemrég érkeztem haza. A lakásunk teljesen üres. Még a csillárok sincsenek meg. Most várom a rendőröket. Fogalmam sincs, miből rendezzük be újra, hogyan veszünk új ruhákat. Annyink van, amennyit reggel magunkkal vittünk.
Szóhoz se jutottam a döbbenettől. Ráadásul az, aki ilyen helyzetben képes a még haza sem vitt kutya sorsára gondolni, a legjobb kutyát is megérdemli.
Alig fél órára rá felhívott Morris gazdája:
- Kéne még egy kutya! Nem maradt egy véletlenül?
- Pont most szabadult fel egy szuka. De hogyhogy még egy kell?
- A két gyerek folyton vitázik, melyiküké a kutya. Itthon is elfér, a keretbe is belefér. Ráadásul két kutya, pláne hogy testvérek csak jobban érzi magát, mint egy. Itt sétálhatnak kint a határban, úszhatnak a Dunában. Neki is jobb lesz itt, mint városon.
- Igazad van. Ha jössz érte, hozd magaddal Morrist. Szeretném látni.
Jöttek másnap. Morris fejlődésén, viselkedésén meglátszott a kutyatársaság hiánya.
Elmentek. Két hét múlva beszéltünk legközelebb. Nünó új nevet kapott. Jól megvannak együtt.
A következő hónapban meglátogattam barátainkat Pizsivel. Náluk Huli, szintén Pizsi kölyke, él. Kitaláltuk, hogy Laciék nem laknak messze. Kértünk és kaptunk engedélyt a látogatásra.
Eddig tartott Nünó új neve. Köszöntem nekik:
Szia Nünó, szia Morris! – azóta a kicsi lány más névre nem hallgat.
Kimentünk a négy vizslával a határba. A három kan viháncolt, szaladgált. Nünó eltűnt a
letört kukoricásban. Némi levélzörgés, majd kiemelkedett, mintha tálcán emelték volna
fel. Körülnézett, visszaesett, ment tovább.
Lett is ebből nagy csoda! Ment utána a három kan is. Levélzörgés, négy zsinórra fűzött
vizsla kiemelkedett, eltűnt, és így tovább, egészen a Dunáig.
Ott Pizsi megmutatta a fiataloknak, milyen a vízi munka. Igaz, kacsa helyett bot volt a zsákmány. Az is megmutatta, egy zsákmányért egy kutya mehet. A többi türelmesen vár. Ha valamelyik kölyök indult a zsákmányért hamarabb, ő is türelmesen megvárta, míg az visszaért.
A valamelyik kölyök – természetesen – Nünó volt. Nem kis teljesítmény egy öt hónapos
kutyától megelőzni az apját. Pizsi akkor majdnem három éves volt. Ennyi idős korára egy kutya már kiteljesedik. Egy öt hónapos kölyök még messze van sebessége, ereje csúcsától.
Hat hónapos korára Nünó már felhajtotta, megfogta, sértetlenül lábhoz vitte az élő fácánt. Vadász nem kellett hozzá. A környékbeli vadászok viszont nagyon szerettek volna ilyen kutyát. Végül vadászok mellé ment dolgozni, Lacival.
Nemrég beszéltünk. Nünónak már kétszer születtek kölykei. Nagy keletjük volt a vadászok között.
- És most melyik gyereké Nünó?
- Nünó az enyém. A nagyobbik lánynak megtartottuk az egyik kölyköt. Képzeld, mindenki azt mondja, azon a kölykön valószínűleg az ős-vizsla jegyek jöttek elő.
- Miben más, mint a többiek?
- Sötétebb, erőteljesebb, mint a mostani magyar vizslák.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése