Iza

Vele nem laktunk együtt, de kutyáink legkedvesebb barátai közé tartozott. Igaz, részemről is szerelem volt első látásra. Ez az első látás egy tíz-tizenegy hetes ábrándos szemű, vágatlan fülű boxerlányra esett. Épp az aktuális oltást kapta, akkor jöttek hazafelé.

Nemsokra rá már játszhatott a többiekkel. Pizsi és közte talán két hónap a korkülönbség. Sokan mondják, hogy a vizsla és a boxer jól kijönnek egymással. Hogyne jönnének! Mindkét kutyafajta jóindulatú, játékos, fáradhatatlan (leszámítva a félreneveléseket, túltáplálásokat). Talán sose komolyodnak meg. (Bár Pizsi így lassan tíz évesen néha már komolyabbnak tűnik.)

Técivel való találkozásuk viszont váratott magára:

• Én nem megyek annak a kutyának a közelébe! Mindenhol azt mondják, milyen veszélyes fajta! Még megeszi Izust!
• Nóri! Te még királyfi se vagy, mégis hiszel a mesékben? Vegyél erőt magadon, próbálj meg a szemednek hinni!

Még véletlenül se próbálta, de egyszer Iza önállósította magát, odament Técihez. A bajok megelőzése érdekében egyikünk hideg borogatásért szaladt, másikunk
megakadályozta, hogy a holtsápadt gazdából kitörni készülő sikítás kiérjen.

A folytatás iszonyú volt. Iza pillanatok alatt tetőtől-talpig nyálas lett. Téci ugyanis ismerkedés gyanánt végignyalta egy mozdulattal. Ezután tomboló játék vette kezdetét, melynek vége bizony kutyafürdetés lett. Nyálas kutya porban játszik, sáros kutya lesz. Azért Ágit, Nóri anyját, ketten támogattuk, mikor először megnézte kettejük játékát.

Iza egy életre beleszeretett Técibe. Ha közeledtek kapunk felé, Iza mindig elkunyizta az aktuálisan lehozott labdát, játékot. Amint megkapta, rohant. Leült a kapunál, várta mikor mehet be. Ha a kapu kinyílt, rohant tovább szeretett Técijéhez, azaz az ajtónk elé. Találkozáskor első dolga volt a játékot odaadni. Letette Téci elé, majd leült. Farkcsóválva, ragyogó szemekkel leste, örül-e a másik az ajándéknak?

Jó természete, szeretetkészsége alapján úgy gondoltuk, ragyogó anya lesz. Nóri sokszor gondolt rá, esetleg nem boxer kannal, hanem Técivel kéne pároztatni, ha eljön az ideje. Ez az idő sosem jött el.

Iza másfél éves korában egyik nap nem tudott lábraállni. Állatorvos, vizsgálatok.
Eredmény: spondilózis. Gerincbetegség. Általában öreg németjuhászoknál fordul elő. Fiatal kutyáknál általában genetikai oka van. A kanok hordozók, a szukák betegek. Így volt. Emiatt Iza ivartalanítva lett. A tenyésztőt azonnal értesítettük.

Az értesítés eredménye elszomorító. Az illetékes aranykoszorús mestertenyésztő Iza
kan testvérét az utolsó lehetséges pillanatig fedezőkanként hirdette. Ez az utolsó
pillanat nem azt jelenti, hogy bármit is elértünk nála, vagy az illetékeseken keresztül, hanem azt, hogy egy kan idővel kiöregszik.

Ennyit az egy éves garanciáról, amit csak írásos szerződés esetén lehet érvényesíteni.
Nem kártérítést kértünk, csak annyit: Ne több beteg kutyát, ha el lehet kerülni. (Más kérdés, hogy több olyan kutyafajta is van, amelyiket egy éves kora után lehet csak
törzskönyvezni, az addig kialakulatlan fajtajegyek miatt.)

Iza sokszor szorult arra, ölben kelljen lehozni sétálni, ugyanúgy kelljen felvinni. A sok játék, mozgás, séta az oka, hogy még ma is jól van, annak ellenére, hogy idősebb, mint a boxerek átlagéletkora. Szerencséjére ma már ő is kertes házban lakik, így nem kell lépcsőznie.

(Iza tíz éves korában halt meg. Előzőleg túlélt három babéziás kullancsot. A negyedik vitte el.)