- El kell utaznom egy hétre. Ugye itt maradhat?
- Persze. Egyedül otthon biztosan nem lenne jó neki.
Téci nálunk maradt. Másfél évig. Pizsivel nagyon jól kijöttek. A szomszédok eleinte
tartottak Técitől, de ő hamar megoldotta a problémát. Egyik sétánkon megálltunk beszélgetni Katival, a gondnoknővel:
Olyan félelmetes ez a kutya. Én biztos nem merném megsimogatni.
Közben békésen vakargatta Téci fülét, aki számára észrevétlenül leült a lábához.
- Kati! Kérlek, áruld el, mit csinálsz most, beszélgetés közben?
- A Pizsi fülét vakargatom.
- Lassan, óvatosan nézz le a kezedre!
- Ez a kutya ilyen szelíd? Nem gondoltam volna.
Komoly felelőtlenségnek tartom, hogy az emberek tájékoztatása nem a valóságnak megfelelő volt. Az igazság az, minden kutya veszélyes lehet. Ezért ha bárhol kutyát látunk, nem viselkedhetünk úgy, mintha ott se lenne.
Kedvenceim a kocogók is. Többségük nem figyel, csak fut. Nem minden kutyának van gazdája, aki az utcán sétál! És nem minden futó olyan, hogy magához veszi a vele futó gazdátlan kutyát. A többség pánikba esik, innentől a kutyán múlik a folytatás.
Én néhány hónap múlva alkalmatlanná váltam Téci sétáltatására. Nem engedhettem meg magamnak olyan kutya sétáltatását, aki tudja, hogy erősebb nálam.
Egyik szomszédnak volt egy ó-németjuhász kan kutyája. A kutya súlyosan szocializálatlan volt. Minden más kutyát megtámadott, függetlenül annak nemétől, korától. Ismerve a kutyát, gazdájával megállapodtunk a séták időpontjában, a háztól indulás irányában. Így kutyáink nem találkoztak. Általában.
A kritikus időpontban a kutyát nem a gazdája hozta le, hanem annak barátnője. Az egyszerűség kedvéért szájkosár és póráz nélkül, a mi sétaidőnkben. A kutya ezerrel ugrott Pizsinek, mivel a kapu – természetesen – nyitva volt. Téci egy mozdulattal rántott ki a cipőmből. Szó szerint. Mivel rajta volt szájkosár, a támadó megúszta
egy alapos fejbe veréssel.
Mindenki szerencséjére szomszédunk tudatában volt kutyája természetének, veszélyességének. Ő sose hozta volna kutyáját szabadon sétálni. A későbbiekben csak ő sétáltatta.
Técivel egy probléma volt. A liftben felfelé utazást rosszul viselte a gyomra. Az ez utáni takarítást meg mi. Kerestük a megoldást. A válasz: az ilyen kutyát kétszer, vagy háromszor kell etetni naponta. Természetesen jó minőségű táppal, vagy étellel, amiből kisebb mennyiség kell. Evés után négy-öt óráig nem szabad sétáltatni.
A legnagyobb ijedtséget egy izomhúzódás okozta. Esti séta után Téci lefeküdt. Ahányszor megfordult hangosan sikított. Jó ideig nem jöttünk rá, mi baja lehet. Aztán –
masszírozás közben – rátapintottam a fájó pontra. Ezután biorezonanciás kezeléseket
kapott. Fájdalomcsillapítás, sérülés, izom, izület programokat.
Téci minden alkalommal, amikor valahova menni készült jelzett, vigyem a készüléket oda. Reggelre semmi baja nem volt.
Elmentünk nyaralni a Balatonhoz a két kutyával. Nagybátyám adta kölcsön a kis faházat. Nagyon kíváncsi lehetett, mi a helyzet lent, mert két nap múlva utánunk jött. Úgy kezdte:
- Kössétek meg Técit, adjatok rá szájkosarat is, még megesz!
Érdekes gondolat volt egy olyan embertől, mint ő. Soha nem vett kutyát, de utcáról többet is befogadott. Komát, az elsőt, csak úgy lehetett etetni eleinte, hogy először
kikötötték, majd seprűvel tolták elé a tányért. Két hét múlva Koma már kézből is evett. Tíz évig tartott kacsát, mert nem tudta volna elnézni annak levágását. Inkább megvette a szomszédtól, sőt még vacsorára is meghívta őt és családját.
Técivel való találkozása: kölcsönös szerelem, első látásra. Együtt aludtak, együtt keltek, együtt ettek. Még ma is emlegeti, milyen kedves, jól nevelt kutya volt.
A faház amúgy ikerház. A két kert között térdig érő kerítés. Az amúgy labdamániás kutya leült a kerítés felénk eső oldalán, úgy kérte hangos csicsergéssel, dobják át a labdát, mert ő is szeretne játszani. Ugye nem kell mondanom, az a kerítés neki nem volt akadály. Mégsem lépett át rajta soha.
Téci vendégeskedése úgy ért véget, hogy Viktorhoz illetéktelen látogató ment be a
riasztó ellenére. Csak azt nem vitte magával, ami nem fért ki az ablakon, vagy túl nehéz volt. Téci hazaköltözése után valamiért elkerülte még a környéket is.
Pizsi nagyon szomorú lett, mikor egyedül maradt. Első ötletem az volt, keresek mellé egy másik vizslát. Lehetőleg szukát. Ki is néztem egy csinos lányt, de az élet másképp döntött. Így a társ nem kutya lett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése