Gyerek és kutya

Alex érkezése után egy hónappal eljött a szülés ideje. Ő is meglátogatott minden nap a kórházban. Aztán hazamentünk a gyerekkel.

Először azt hittem, Alex észre sem veszi. Legalábbis nem törődött vele. Mutattam neki a gyereket, mintha ott se lett volna. Ez az első sírásáig így is volt. Akkor megnézte, megszaglászta alaposan.

Viktorral együtt megérkeztek az első időre mindenképpen kötelező házi rendszabályok is.

1. Lakásba égő cigarettával belépni tilos.
2. A gyerekhez csak kézmosás után szabad nyúlni. Aki előtte a kutyával foglalkozott, annak köpenyt is fel kell vennie, vagy át kell öltöznie.
3. A gyereket akkor vesszük fel, ha szüksége van rá. Álmát nem zavarjuk meg se dajkálással, se hangoskodással, se TV nézéssel.

Ezek megtanulására a kutyának elég volt, hogy egyszer szóljak valakire.

Eljött első kötelező látogatónk a helyettes gyerekorvos személyében.

• Kérem, csináljon valamit a kutyával! Nem tudok tőle bemenni. Bárhogy próbálom, mindig keresztbe áll előttem!
• Próbálta már cigi nélkül is?

Megpróbálta. Sikerült bejutnia a konyhába. Elindult a szoba felé.

• Már megint nem tudok a kutyától továbbmenni!
• A vízcsap, a szappan és a tiszta törölköző az Ön háta mögött van.

Ezután már megvizsgálhatta a gyereket. Azóta is azon gondolkozom, vajon tényleg helyettes volt, vagy minket adott át másnak?

Nem sokkal később néhány percre kettesben kellett hagynom a gyerekkel. Viktor aludt, Alex meg a szokásos helyén a gyerek ágya előtt. Megkértem a szomszédasszonyt, ha sírást hall menjen át. Neki szabad bejárása volt hozzánk. Az ezt követő események után is.

Mikor hazaértem a gyerek üvöltött. A kutya a bejárati ajtónál feküdt lábtörlővel a fején és mindenkire mordult egyet.

• Úristen! Ági! Mi történt itt?
• Sose engeded, hogy felvegyem a gyereket dajkálni. Gondoltam, most lehet, hisz’ nem vagy itthon.
• És?
• Alex nem engedett be. A gyerek elkezdett sírni, ő meg addig mesterkedett, amíg a fejére tette a lábtörlőt. Azóta nem lehet az ajtó közelébe se menni, pedig többen próbáltuk.

Hát igen… Sokat ér egy kutya, akinek szép fehér fogai vannak, ijesztő hangú morgással párosítva. Nem harap, de távoltart. Megvesztegethetetlen. Tudja, hogy a szándék és a tett a fontos, nem a ki kicsoda.

Később a gyerekkel olyan viszonyuk volt, hogy Viktort akkor is megértette, amikor az még beszélni sem tudott.