Mikor Alex hozzánk költözött még nem tápot ettek a kutyák. Talán még a csirkék se. De amit akkor megtanultam a kutya etetéséről még ma is igaz. Aki tanított a Lehel úti Állatkórház később autóbalesetben meghalt orvosa volt.
A kutya előtt mindig legyen friss víz.
A hét egy napján a kutya semmit ne egyen.
A következő napon nagyobb darabokra vágott forrázott marhahúst egyen. Ez tartja épen a fogazatot.
A maradék öt nap valamelyikén az étele fele csont legyen, de csöves csont (pl. szárnyasok lába, szárnycsontja) nem lehet közte. Csak csont nem lehet az étele egy nap sem, mert az olyan szorulást okozhat, amitől a kutya elpusztulhat.
Csokoládét, hagymát a kutya ne egyen. (Azóta már gyártanak kutyacsokit kakaóvaj nélkül, azt eheti.)
El kell kerülni az erős fűszerezést. Az étele ne legyen forró, vagy csípős. Pont mint a gyerekeknél.
A többi napon ugyanazt ette, amit mi. Többet főztem belőle. Így volt az ételében zöldség, gyümölcs, hús, tészta, rizs, krumpli változatosan. Emellett egy éves koráig kapott csonterősítőt.
Valószínű, hogy az utasítások betartásának szerepe volt abban, hogy Alex sokáig maradt fiatal, ezen kívül szetterhez képest hosszú életű volt.
Ez az étkezési rend jelentősen felborult egy időre akkor, amikor Viktor már nemcsak szopott. Az előzményekből ez várható volt, ugyanis Alex minden szoptatás után kikövetelte, hogy őt is ölbe vegyem néhány percre.
A reszelt répa, alma, passzírozott főzelékek idején ugyanis ő is csak és kizárólag azt ette, amit a gyerek, úgy, ahogyan a gyerek. Ráadásul csak akkor, ha a tányérját kézben tartottam evés közben. Két hetembe telt, mire meggyőztem, hogy már nagy, okos kutya, aki egyedül is tud enni. Pláne sokkal több mindent ehet. Azért minden ételből kellett adnom neki is, amit Viktor evett. Így viszont egyszer sem fordult elő a majd én kiveszem a gyerek kezéből típusú baleset. Soha nem nyúlt Viktor ételéhez, még akkor sem, ha az a földre esett. A készen kapható bébiételeket kettejük közül csak Alex ette meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése