Miért és miről szól ez a múlt-jelen napló?

Minden a „mindenki mamája” természetemnek köszönhető.

Nem viselem jól, ha jobbra érdemes súlyos helyzetbe kényszerül. Emiatt sokat sír a lelkem, de ember esetében elég, ha segíthetek utat találni.

Az állatok? Az egészen más…

Velük az első tapasztalat a talált hullámos papagáj volt. Naná, hogy hazavittem. Úgy jártam boltba is, hogy a vállamon ült. Mindketten azt hittük, ez életre szóló barátság. Az volt. Míg nyaraltam elajándékozták, nehogy beteg legyek tőle. Még aznap meghalt.

A következő egy macska volt. Mindig ült a kerítés tetején. Nézte, ahogy játszunk. Nem hagyta magát megsimogatni csak miután látta, hogyan foglalkozom egy másik macskával. Akkor lejött a kerítésről, elzavarta a másik macskát, odadörgölődzött a lábamhoz. Ekkor – röpke másfél évnyi próbálkozásom után – hagyta magát először megsimogatni. Nem kellett hazavinnem. Beköltözött magától.

Minden reggel elkísért a sarokig, minden délben ott várta érkezésem az iskolából. Ő csak a második nyaralásomkor tűnt el kölyköstől. A kölyök akkor már egy éves volt.
Sose tudtam meg, mi lett velük.

Mindenkinek javaslom:

• Az állatok fertőzésveszélye elkerülhető megfelelő gondoskodással.
• Az egymással szembeni bizalom többet ér a felesleges, elkerülhető aggodalmaknál.
• Az egyértelmű nem előbbre visz, mint a talán.
• Az állattartás feltétele ne legyen teljesítmény jutalma, vagy vágy kielégítése. Egy állat több év, minimális szabadidővel. Ez kutya, vagy macska esetében 10-20 évet jelent. Etetése, tisztán és egészségesen tartása sok feladatot ad, sokszor az anyagiak se mellékesek.

Azért ne keseredjenek el! Mindezek ellenére állatot jó tartani. A tudás, miszerint tényleg a szeretet mozgatja a világot és ennek átélése olyan élmény, amit elmulasztani nem érdemes.

Számomra a választás lehetősége kutya és macska között nem adatott meg. Így az egyetlen lehetőség maradt: mindkettő.

Hosszú évek óta vannak velem, körülöttem. Egyszer rászántam magam, hogy leírom az élmények egy részét. Már most is túl sok dolog van, amire nem emlékszem. Annak meg semmi értelme, hogy ez a történetsorozat bent üljön egy számítógépben. Azért felesleges lett volna leírni.