A kutyák szerint ott, ahol a gazdájuk van. Ez, lakásban tartás esetén, otthon egyszerű, hiszen annyit jelent: láb alatt, útvonalon keresztbe, éjjel az ágyában. Ha a gazda elmegy jól zárja be az ajtót.
Nem hiszek abban, hogy van lakásban tartott, ott nem elzárt kutya, amelyik sose megy a gazdája ágyába. Legfeljebb a kutya megvárja, míg a gazdája elalszik.
Miután Alex hozzánk került kitaláltuk nem jöhet fel az ágyra. Ő már az első nap első szóra lement az ágyról, lefeküdt a „helyére”. Reggeli ébredéskor az ágyban volt.
A csúcs a fotelbarikád volt a védekezés terén. Az ágy úgy volt elhelyezve, hogy csak egyik irányból lehetett rá feljutni. Ide kerültek a lakásban található székek, fotelok olyan távolságra az ágytól, hogy fel tudjunk állni mögöttük. Mondtam drága páromnak:
- Az utolsót húzd be magad után.
- Ugyan már! Át tudok én ezeken ugrani is.
- Valamint rögtön megmutatod a kutyának, hogyan juthat az ágyra.
- Nem fogja az átugrani!
Gazda ugrik, majd döngve beesik az ágy és a fotelok közé. Én meg a kutya visítunk a röhögéstől. Barikád marad. Kutya kívül. Alvás.
Azóta azt is tudom, a kutya ilyen helyzetben tényleg nem ugrál. Hogyisne! Majd felébred a gazda és elzavarja. A kutya ilyen helyzetben akkora helyen is átjut, amekkorát egy macskányira saccolnánk.
Reggel ébredéskor Alex a szokott helyén. Mindketten tudtuk, nem tudok annyit ébren maradni, hogy leszoktassam az ágyról. Elvégre évezredek tanulása során alakult ki a falkán belüli testi kontaktus igénye. Én itt lemondtam a hiábavalóról.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése