Próbáltam utánanézni, hátha Dodó kisebb testvéréhez hozzájuthatok. Először apja tulajdonosával sikerült felvennem a kapcsolatot:
- Azzal a szukával sose pároztatnám a kanomat többé.
- ???
- Gyönyörű kölykök lettek, okosak, intelligensek, de egyik sem vadítható semmilyen módon.
Jött a szuka gazdája:
- Ivartalaníttattam a szukámat, nehogy elvehessék tőlem.
Ezt mondta nekem az egyetlen olyan ember, akinek az eddigi ismereteim szerint kitüntetést kellett volna kapnia azokért a mondatokért, amiket a kan gazdája mondott. Ez az ember és családja adta azt a szeretetet és törődést a szukának és a kölyköknek, amitől Dodó igazi kutya lehetett. Olyan igazi, hogy még így több mint tíz év távlatából is megsiratják akkori szomszédaink, ha szóba kerül.
Évekkel később tudtam meg, hogyan nevelik a pitbullt mások. A tudás annak köszönhető, hogy egy szép, jó kiállású staffordshire terrier kannal találkoztam, aki fülét-farkát behúzva reszketett amint ránéztem. Rákérdeztem:
- Mitől ilyen ez a kutya, mikor minden oka meglenne arra, hogy magabiztos és határozott legyen?
- Részben úgy tartom, ahogy a tenyésztője javasolta. Azért csak részben, mert túlzottan durvának tartom az előírást.
- Az ilyen típusú kutyát el kell zárni születésétől kezdve. Se az anyja, se a testvérei ne lehessenek vele. Az anyja csak szoptatni mehet be.
- Amikor már enne, ne adjunk neki ételt, csak apróbb élő állatokat engedjünk be hozzá.
- Zárjuk el kutyáktól, emberektől, fénytől. Mondjuk a pincébe.
- Gazdája is minden találkozást fenyítéssel kezdjen.
Aki azt állítja, hogy ezzel a módszerrel nem vadítható el bármilyen állat, vagy bármelyik ember, az nem mond igazat. Úgy gondolom azóta is, a tiltás helyett ellenőrzés előbbre vitt volna. Lélekben fejet hajtok Dodó testvérei előtt is, mert biztosan volt közöttük, akinek ezt át kellett élnie, mégsem törtek meg. Az ő alombeli neveltetésük erősebb volt ennél. Nem tudom, hányan élték meg felnőtt korukat a fentiek ismeretében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése