Sétáltatás, kirándulás, nyaralás

Este nagyon egyszerű volt. A kutya jött mellettem, maximum kétlépésnyi távolságban. Ha idegen jött, a lábam mellett sétált. Nem kellett hozzá szó.

Na de nappal. Akkor olyan ír szetteresen. Kapun kimentünk, mire hazaértem ő is ott volt. Eleinte. Az új lakásba költözés utáni első reggel arra ébredtem, hogy Alex vakkantását hallom. Felkeltem, kimentem a hálószobából, rámköszönt a szembeszomszéd. Visszaköszöntem, bemutatkoztunk. Megkértem, lefelé menet engedje be a kutyát.

Alexet mindenki ismerte a környéken. Játszott a kutyákkal, gyerekekkel. Akit kedvelt, hazakísérte. Nappali séta közben néha találkoztunk. Soha nem lépett le az úttestre engedély nélkül még akkor sem, ha egyedül sétált. Sőt az engedély nélküli úttestre lépést más kutyának sem engedte meg. Eléállt, rámordult, majd hívta visszafelé játszani.

Néha elmentünk másfelé is sétálni. Ilyenkor kellett póráz is, legalább a látszat kedvéért. Baj csak akkor volt, mikor a póráz és a kutya összekapcsolódott. Egy barátom mondta egyszer:

• Nevetséges, hogy húz téged ez a kutya! Ideje lenne kicsit erősödnöd.
• Igaz, hogy te erősebb vagy, mint én? Jobban meg tudnád oldani a feladatot? Tudod mit! Próbáld meg.

Ezzel átadtam a pórázt. Extrém sportot lehetne alapítani arra, ami ezután következett. Alex megérezte, hogy kikerült a fegyelmező erő alól és megindult amúgy szetteresen. Nagy, erős ember fenéken csúszott utána. Szánhúzó kutyák megirigyelhetnék a teljesítményt. A jelenség körülbelül fél percig tartott, mert nem bírtam rászólni a kutyára a nevetéstől.

Kirándulni is sokszor mentünk, majdnem minden hét végén. Munkahelyi baráti társasággal jártunk havonta rendszeresen túrázni, gyerekestől, kutyástól. A köztes hétvégéken szüleimmel. Alex ilyenkor elemében volt. Akkoriban az sem volt divat, hogy vadászok szándékosan kilőjék a gazdával együtt túrázó kutyákat. Így szabadon járhatott az erdőben. Ő ezt feladatnak tekintette. Előre ment, megnézte biztonságos-e az út? Ha bármi rendelleneset talált, azonnal jelezte. Visszajött, létszámellenőrzést tartott, ellenőrizte a lemaradókat is. Biztosak lehettünk mellette abban: senkit nem érhet baleset úgy, hogy segítség nélkül marad.

Nyaralni ritkán mentünk a kutya nélkül. Pontosan egyszer, külföldre, beutalóval. Oda nem vihettük, így Ildi húgom vigyázott rá addig. Más alkalmakkor Pista nagybátyámék balatoni faháza volt a helyszín. Szép idők voltak. Szabad strand is volt, meg nem számított főbenjáró bűnnek, ha kutyával együtt mentünk fürödni.

Jó tudni: a kutya nem tudja, hogy gazdája úszás közben fekvő helyzetben van. Meg kell vele ezt értetni, hiszen ha fej mögött próbál úszni, az fájdalmas és balesetveszélyes is. Ismét a gazdik hibásak abban: a kutyák nem járhatnak emberekkel egy helyre strandolni.

Vízimentő kutyával nem is lehet. Az olyan kutyák először mindenkit kihoznak a vízből, aztán senkit nem engednek vissza. Még jó, hogy barátunk eldugott helyen, szűk családi körben ismerte meg újfundlandi kutyáján keresztül ezt.